Adva van két csapat, amelyek bizonyos tekintetben hasonló korszakot élnek. Mindketten megnyerték hazájuk előző bajnokságát, és azzal, hogy edzőt, sőt kapust cseréltek a nyáron, mindketten építkezésbe fogtak. A féltve dédelgetett régi tervek tekintetében sincs jelentős különbség közöttük, mindketten szeretnének versenyben maradni a Bajnokok Ligája-idény végéig, de ezt a meccs előtt egyiküknek sem volt tanácsos hangoztatni. Az elmúlt hetek fiaskói miatt ugyanis a Bayernnél krízist kiáltottak, és bár a Lyon odahaza a szokásosnál is rámenősebben hengerel, az európai kupaidényt hazai pontvesztéssel indította.
A BL-t tekintve tehát a Lyonnak volt fontosabb a meccs, a csapatok körüli hangulat szempontjából viszont kétségtelenül a Bayernnek, különösen a lelátói transzparenseken távozásra biztatott Jürgen Klinsmann-nak. A trénernek nem szegte kedvét a rengeteg kritika, folytatta a publikum által nem mindig értett rotálást, amelynek jegyében most kihagyta a kezdő tizenegyből a nyáron csapatkapitánnyá választott Mark van Bommelt. Klinsi nyilvánvalóan abban bízott, hogy a sérüléséből nemrég felépülő Franck Ribéry máris képes a tavaszi hőmérsékletre fűteni a bajor támadógépezetet, és ekképp a labda – no meg vele a figyelem – elterelődik gyengélkedő védelméről.
Az elején így is volt, Luca Toni és Miroslav Klose már az első tíz percben labdához jutott a francia öt és feles környékén, igaz, különösebb veszélyt egyikük sem teremtett. A középre kanyarodó Philipp Lahm 20 méteres lövése már munkát adott Hugo Llorisnak, de erre volt válasza a Lyonnak, Fred fejesét Michael Rensing lábbal védte.
Ekkorra a német publikum már túl volt egy kiadós reklamáláson, John Mensah és Toni ütközésétől sokan tizenegyest reméltek – Kirosz Vasszarasz játékvezető azonban másképp látta.
A hazaiaknak kedvező ítélet elmaradását különösen a 25. perctől fájlalhatták az Allianz Arenát megtöltő szurkolók, akkor ugyanis Juninho Pernambucanónak a kezdőkör közeléből a kapu felé tekert szabadrúgását Martín Demichelis a 16-os vonaláról a saját kapujába csúsztatta. A gól tökéletesen jellemezte, miként mennek manapság a dolgok a bajoroknál…
Maradt azonban másfél félidőnyi idő, és a nagy küzdő németeknek ennyi elég volt ahhoz, hogy elhárítsák a katasztrófahelyzetet. A temérdek labdabirtoklás az 52. percben érett góllá, és a baj arról – a védelem bal oldaláról – jött a lyoniakra, ahonnan a csapat játékát figyelők várták. Más kérdés, hogy Klose beadásánál a középső védők sem álltak a feladatuk magaslatán – leginkább sehol sem voltak –, így Zé Roberto akadálytalanul fejelhetett a jobb felsőbe.
Claude Puel lyoni edző tartott attól, hogy a sebzett vad veszélyes lesz; nos, ha a Bayern a folytatásban nem is öklelte fel övéit, helyrehozni sem engedte az első körben becsúszott bakit.
Miután a másik mérkőzésen a Steauának sikerült az, ami ellenfelének, a Fiorentinának az első körben – azaz pontot szerezni idegenben –, két játéknap után teljesen nyílt a helyzet a csoportban. Pontosabban a sokat támadott Bayern egy kicsivel jobban áll, mint a többiek…
