Olaszország legyőzésével (2–1) kezdte meg felkészülését a 2012-es londoni olimpiára a magyar ifjúsági válogatott.
Mint arról már beszámoltunk, a kecskeméti összecsapáson nem a júliusi csehországi Európa-bajnokságon elődöntőig menetelő magyar együttes lépett pályára, noha sokan azt gondolták: ez a találkozó már a jövő évi egyiptomi vb-re való készülődést szolgálja.
Nos, nem így van.
Miután a keretben több 1988-as születésű játékos is helyet kapott, világos, hogy ez a gárda már a londoni olimpia selejtezőire hangol. Hasonló cipőben járnak az olaszok is, hiszen a vendégcsapatnál senki sem jött el Kecskemétre azok közül, akikkel a magyar csapat a csehországi Eb-elődöntőben találkozott. A vendégek csakis 1988-as születésű játékosokat szerepeltettek, és itt érdemes rögtön megjegyezni, hogy az ellenfél az olasz C-ligában szereplő fiatalokból verbuválódott… Noha a magyar futballkedvelők aligha ismerik az AC Sangiovannese 1927, a Poligno vagy éppen az Ivrea együttesének nevét, nem árt tudni, hogy az élvonalbeli olasz klubok éppen ilyen vagy hasonló csapatoknak adják kölcsön fiatal játékosaikat (miként az Internazionale Filkor Attilát a másodosztályú Sassuolónak…), így elmondható: nem éppen „harmadik vonalas” gárda ellen győzött a korosztályos magyar válogatott.
A mieink első gólját a Szombathelyi Haladás csatára, Simon Attila – az angol Liverpoolban szereplő Simon András bátyja – szerezte, majd a Sampdoriától a másodosztályú Avellinóhoz kölcsönadott Koman Vladimir értékesített magabiztosan egy büntetőt.
Mint ismert, a Magyar Labdarúgó-szövetség átszervezte az utánpótlás irányítását, így ez a mérkőzés egyfajta mérföldkőnek számított – másképp írva: egy új időszak kezdetét jelentette. Így természetesen a futballfejlesztési igazgatónak kinevezett Jámbor Lászlótól kérdeztük a mérkőzés után, milyen tapasztalatokkal gazdagodott a maratoninak ígérkező út első állomásán.
„Miután hosszú távra tervezünk, nem érdemes leragadni egyetlen mérkőzésnél sem – szögezte le Jámbor László. – Új játékosokkal ismerkedtünk meg, és most az a legfontosabb, hogy észrevegyük azokat a hibákat, amelyeket a tétmérkőzésekig ki kell javítanunk. Arra törekszünk, hogy felfedezzük, mit kell tennünk ahhoz, hogy előrébb lépjen a magyar futball. Együtt kell működnünk az akadémiákkal, a klubokkal, és ki kell találnunk, hogyan lehetne a leghatékonyabban felkészülni a húszévesek jövő évi világbajnokságára, valamint a londoni olimpia selejtezőire. Jó lenne, ha ezek csak a korosztályos világbajnokság után kezdődnének, hiszen akkor a két esemény nem keresztezné egymást. Az olimpiai csapatban rengeteg olyan játékosra számítunk, akik Egyiptomban is ott lehetnek. Igaz, ez annyira messze van még…”
