Nagyon rosszul fizet a sérülés

Noha akadnak kivételek, lé nyegében igazolódni látszik a tétel: akkor keres(het) jól a labdarúgó, ha pályán van.

A sérült játékos viszont jövedelmező mérkőzések helyett regenerációs foglalkozásokra jár, és bár alig várja, hogy újból teljes értékű munkát végezzen, olykor kínos hetek, hónapok telnek el bizonytalanságban.

De ahogy a következő három játékos példája is mutatja: nem kell rögtön kétségbeesni; Balog Zoltán, Máté Péter, valamint Tisza Tibor számára is ez a hét jelenti az oly régen várt visszatérést. Az újpesti támadó a keddi, Paks elleni Ligakupa-mérkőzésen (0–0) lépett pályára, neki kellett erre a legkevesebbet – két hónapot – várnia. Keserűbb a Dániából hazatérő Balog Zoltán története, hiszen a nyáron lágyéksérvvel operálták, így nem talált magának csapatot. Most a szövetségtől ideiglenes játékengedélyt kapott, ezért egy esztendő után újra zöld-fehér mezben láthatják a szurkolók a korábbi FTC-játékost. Kínos kálvárián van túl történetünk harmadik szereplője, a debreceni Máté Péter is, akinek mindkét térdével meggyűlt már a baja, pedig még csak 23 esztendős.

Mindhármukat összeköti, hogy játék nélkül teltek a napjaik. S mint elárulták, ez a legkevésbé sem kifizetődő a labdarúgónak.