Töretlen akarattal
A csarnokban a paralimpia pécsi hőseit, elsősorban a magyar csapat egyetlen pekingi aranyérmesét, Sors Tamást ünnepelte a nagyérdemű, amikor a vezetőedzővé előlépő Fűzy Ákos és választott segítője, Zseljko Dokics még egy órával a feldobás előtt is a salamancaiakról készült DVD-t nézegette. „Semmi különös. Amit már eddig is tudtunk, nem szabad engednünk, hogy gyors támadásokat vezessenek” – foglalta össze tömören a látottakat az első jelentős tétmérkőzése előtt álló, a szokottnál egy árnyalattal talán halványabb arcú szakvezető.
A hangulattal nem volt gond, a Juventus mezére emlékeztető bemelegítőpólóban érkező pécsi játékosokat és újdonsült szakvezető párosukat a szokott üdvrivalgással fogadták a baranyai fanatikusok. A parketten az első két percben némi tanácstalanságot lehetett látni, kapkodtak a lányok, a gyűrű beláthatatlan távolságra került mindkét együttes tagjaitól.
Az új szerzemény, Kelly Anne Mazzante és a régi kedvenc, Vajda Anna nyugodott meg leghamarabb, a MiZo első 15 pontját e két játékos szerezte. Az első negyed hajrájára megszerzett hétpontos előny azonban hamar elfogyott. Elsősorban azért, mert a vendéglátók védekezése nem tetszett a bíróknak – a 7:2-es faultarány (a pécsiek ellen fújtak hétszer a síposok) nem éppen a hazai pálya előnyéről árulkodott. Másodsorban pedig bebizonyosodott: igaza volt Fűzynek akkor, amikor azt mondta, csapata sok titkot rejt még magában. Az újak és a régiek nem mindig értették meg egymást. Sok volt a – tenisznyelven szólva – ki nem kényszerített hiba.
A küzdőszellemmel persze nem volt baj. Mazzante egyszer úgy repült a labdáért, hogy kidöntötte a reklámtáblákat is, s egy-két játékelem már előrevetítette: lesz itt még minek örülni ebben a szezonban. Egy másik új szerzemény, Brooke Queenan váltotta a pontszerzésben honfitársnőjét, egymás után bevágott két triplát, s Vajda sem lankadt: a nagyszünetig nyári válogatottbeli formáját idézően 17 pontig jutott. A Pécs pedig nyolcpontos vezetéshez.
A nagyszünet után a fáradhatatlan hazai együttes fokozta a tempót, s megint csak igazolódott Fűzy edző előzetes észrevétele, miszerint a régieknek, az újonnan igazoltaknak és a fiataloknak is fel kell nőniük a feladathoz, hamar hozzá kell szokniuk az Euroliga felfokozott hangulatához. Nos, Queenan a második húsz percre teljesen beleszokott, s amikor forró lett a helyzet, egy ifjú pécsi, Raksányi Krisztina is bizonyította bátorságát – amikor a vendégek egyenlíthettek volna, hat pontot szerzett zsinórban. Iványi Dalma pedig akkor vette kezébe a karmesteri pálcát, amikor kellett. A bírók ugyanis az utolsó két negyedben csupán kosarat nem szereztek – szemérmetlenül támogatták az ellenfelet. Donnette Snow gyakorlatilag büntetlenül üthetett-verhetett, s még reklamálhatott is utána. A személyi hibák 23:12-es aránya nem igényel indoklást. Az biztos, hogy Rátgéber László már ráborította volna valamelyik szürke ruhásra a zsűriasztalt.
A nyomás sem törte meg az egyre jobban védekező, pontosan célzó pécsiek lendületét és harci szellemét. A végére meglett az a különbség, amely mindenképpen megvan a két csapat között, s amilyen különbséggel feltétlenül megérdemelt az újjászervezett kilencszeres baranyai bajnokcsapat diadala.
