Bírta idegekkel a Real
Ha csak a Primera División nap tárát vesszük szemügyre, úgy tetszhet, az Atlético és a Real Madrid kellő pihenés után csaphatott össze szombat este a Vicente Calderón Stadionban. Ám ne feledjük, a bajnoki szünet nem a kikapcsolódást szolgálta; a FIFA hivatalos játéknapjai, főként a hét végi és hétközi világbajnoki selejtezők miatt kellett beiktatni, s a nemzeti csapatok bizony alaposan „igénybe vették” a blancók és a piros-fehérek keretét. Az e heti meccseken az Atlético öt (Tomás Ujfalusi, Maniche, Luis Perea, Sergio Agüero, Florent Sinama-Pongolle), a Real hét játékossal (Iker Casillas, Sergio Ramos, Fabio Cannavaro, Wesley Sneijder, Rafael Van der Vaart, Pepe, Gabriel Heinze) képviseltette magát. A trénereknek így az elmúlt napokban a legjobbak nélkül kellett edzést vezényelniük, világsztárjaikat pedig „kifacsarva” kapták vissza. Gondoljunk például Agüeróra és Heinzére, akik pénteken hajnalban majdnem tizenhárom órás repülőút után érkeztek meg a spanyol fővárosba.
Bár túlzás lenne azt állítani, hogy a játékosok emiatt ólomlábakon lépkedtek a pályán, a fáradtság nyilvánvalóan rányomta a bélyegét a madridi derbire. A szerdán még Brazíliában szereplő kolumbiai Perea például alig fél óra elteltével elvesztette a fejét: a felezővonalnál megütötte a labdáért küzdő Sneijdert – a vérző hollandot percekig ápolták –, s azonnal piros lapot kapott. Ekkor úgy tűnt, a védő hibája ellehetetleníti a házigazdákat, hiszen Ruud van Nistelrooy váratlan, jobb alsó sarokba tartó 23 méteres lövésével a kezdőrúgás után alig fél perccel előnyhöz juttatta a Realt; más kérdés, hogy nem sokkal Perea kiállítása után ő sem bírta cérnával. A langaléta csatárt Maniche megrúgásáért parancsolták az öltözőbe. „Van Gol” ráadásul nem is játszott a hét végén válogatott meccset, elvégre még a nyáron bejelentette, visszavonul a nemzeti együttesből. Javára írandó viszont, hogy érthetetlen szabálytalansága előtt nemcsak látványos gólt, hanem egy újabb – les miatt érvénytelenített – találatot is szerzett.
A kimerültség a második félidőben még nyilvánvalóbbá vált, igaz, a piros lap többször már nem került elő (pedig Raúl és Johnny Heitinga összecsapásánál szükség lett volna rá). Mindkét fél hibát hibára halmozott, s ami ritkán látható a Primera Divisiónban, a csapatok már a szünet után feladták a kezdeti taktikát: a középpálya gyakorlatilag megszűnt, a pálya „kettészakadt”. Ez, illetve a védelmek újabb és újabb megingásai mindkét kapu előtt állandó gólveszélyt jelentettek, ám az aktívabb támadók, Gonzalo Higuaín, Raúl, Agüero és Simao a végletekig kidolgozott helyzeteknél is pontatlan volt.
S amikor már úgy tűnt, a két csapat akkor sem szerez újabb gólt, ha másnapig játszanak, az „idegek harca” őrületbe csapott át. A szinte fejetlenül támadó Atlético előbb a menynyekbe emelkedett – Simao Sabrosa mintaszerű szabadrúgásgóljára az Aranylabdáért küzdő Iker Casillas meg sem tudott mozdulni –, majd Heitinga hibája után a pokolba szállt. A Royston Drenthe elleni szabálytalanság tizenegyest ért, és Higuaín nem hibázott: a jobb sarokba lőtt.
