Szombathelyi bomba gól Kispesten
A kezdés előtt néhány perccel Csertői Aurél felsétált a Bozsik József Stadion lelátójára, a Haladás kispadja mögött kezet rázott két szurkolóval, majd lehuppant az egyik ülésre.
Az eltiltását töltő szombathelyi szakember alig egy méterre ült kollégáitól, de két biztonsági őr vigyázó tekintete kísérte minden mozdulatát, mintha legalábbis valami huncutságra készült volna a lelátóra száműzött edző, úgy mint konfettiszórás, petárdázás, szotyiszacskódobálás, esetleg – jaj! – kabátgallér mögötti mobiltelefonálgatás a kispadon ülő kollégákkal...
Csertői Aurél azonban jól viselkedett, csak a száját nem fogta be, így még a kezdő sípszó előtt elmondta: nem az eltiltás bosszantotta leginkább, hanem az, hogy Kenesei Krisztián ágyék-, Kuttor Attila pedig vádlisérülés miatt volt kénytelen pihenni szombat délután.
Alig húsz perc elteltével már sokan morgolódtak a lelátón, hogy unalmas a mérkőzés, azt mégsem mondhattuk, hogy a kutyát sem érdekelte a játék. Egy barna labdarajongó eb vitt plusz színt a játékba: a gyepen kergetőző négylábú megmutatta, hogyan kell gyorsasan és cselesen mozogni a pályán. Aztán a főhős – fittyet hányva a büfében sebtiben megvásárolt, csalinak szánt két pár virslire, az őt üldöző enyhén testes és a sprinteléstől kimerülő biztonságiakra – a teljesen üres lelátórészre felkocogva hátat fordított a stadionnak: az első félidőben nem Hercegfalvi Zoltán, avagy Oross Márton, hanem Morzsi kapta a legnagyobb tapsot.
A kispestiek tanultak az esetből – kutya kötelességük többet törődni a labdával! –, ennek érdekében olykor három támadóval rohamoztak, ám gólt képtelenek voltak szerezni. A futballszakma egyik nagy rejtélye Magyarországon, melyik lenne az üdvözítő taktika ahhoz, hogy egy profinak mondott labdarúgó tízből egyszer eltalálja a kaput. Kispesten nem, ám Szombathelyen rájöttek a titok nyitjára, ugyanis Sipos Norbert a balösszekötő helyéről olyan bombagólt lőtt, hogy a Havanna-lakótelep határában talán még most is rezegnek a nyárfák a detonációtól.
Csertői Aurél ezzel igazolva láthatta: nem a meccsnapon kell nagyot alkotnia az edzőnek, hanem a felkészítésnél, másképpen a játékosa aligha próbálkozott volna 25 méterről. S bár a sportágban előszeretettel hangoztatják, hogy egy felnőtt labdarúgónak már aligha lehet újat mutatni az edzéseken, azonban e nagy lövés egyértelművé tette: a fociban bizony a gyakorlás a titka mindennek.
A Honvédnál ez ügyben gondok lehetnek, hiszen hiába futballozott mezőnyfölényben a csapat, mégsem akadt egyetlen olyan kispesti játékos sem, aki a kellő pillanatban ne lett volna dekoncentrált: sem távolról, sem közelről nem ment a pirosfekete szerelésben játszóknak... Summa summárum: a Haladás nemcsak tudatosabban, hanem motiváltabban is futballozott, s győzelmével nagy örömet szerzett a Bozsik-stadionban helyet foglaló leglelkesebb, de különös módon az egyik legcsendesebben viselkedő Szombathelydrukkernek, Csertői Aurélnak.
