Hideg fejjel a forróságban

A hőség pokoli. Az még hagy ján, hogy 39 fok van, de a páratartalom is rendkívül magas – még semmi sem történik, még sehol a lámpa szabad jelzése, de az emberről máris szakad a víz... Ez a malajziai viadal jellegzetessége, nincs is ezzel semmi gond, csak a versenyzőknek ilyen körülmények között meglehetősen nehéz hideg fejjel versenyezniük.

Márpedig a győzelemhez az kell.

Főleg ha az adott pilóta – esetünkben Talmácsi Gábor – már a rajt után rögtön az élre áll, és néhány kör alatt elhúz a többiektől. A szituáció részint kellemes (senkivel sem kell foglalkoznia, saját tempóját diktálhatja az ember), részint kellemetlen, hiszen egyedül kell tartani az iramot – maximális koncentráció mellett. Mert egyetlen apró figyelmetlenség bukáshoz vezethet.

Márpedig a sorozatnak ebben a szakaszában már tilos elesni (ennek ellentmond, hogy azért most is jó néhányan kötnek ki a kavicságyban), legalábbis Talmácsinak nem szabad. Sőt nyernie kell, hiszen célja van – megszerezni az év végi ezüstöt. Ehhez maga mögött kell tartania Stefan Bradlt és Simone Corsit. Nem okoz gondot. Addig sem, amíg Bradl ki nem esik technikai gond miatt, azután meg pláne, hiszen Corsi látótávolságban sincs.

Kellemes teher: Talmácsi egyedül köröz az élen – izgulni csak azért kell, nehogy valami előre nem látható történjen. De nem történik, s bár a verseny utolsó köreiben a magyar pilóta előnye csökken a második helyen pokoli tempót diktáló Bradley Smithszel szemben, ő is rákapcsol, úgyhogy a végén sima a győzelem.

„Fizikailag talán még sohasem fáradtam el annyira, mint most – vallotta be Talma, akinek még mindig nem gyógyult meg teljesen az indianapolisi viadal után megműtött csuklója. – Talán azért, mert a kezem miatt másként terheltem a testemet, no és persze az iszonyatos kánikula miatt. De panasznak helye nincs, hiszen nyertem, és a második helyre léptem a ponttáblázaton – az utóbbi versenyekből a maximumot hoztuk ki, s remélem, Valenciában sem lesz másként. Ha már a címvédés elúszott, legalább a második helyet szeretném megszerezni – az ezüsttel lenne teljes az éremkollekcióm.”

Az ezüstcsatában Talma legfőbb ellenfelévé Bradl kiesését követően Corsi lépett elő, de az ő hátránya is hat pont, tehát a magyar világbajnoknak még csak legyőznie sem muszáj őt Valenciában – az is elég, ha közvetlenül mögötte végez, és akkor biztosan eléri célját.

Azt mindenesetre leszögezhetjük: kellett ez a győzelem, mint egy falat kenyér. S a végén még így is akadt egy kis izgalom. Talmácsi mögé felpattant az egyik szurkolója a levezető körben – hiába mondta neki a pilóta, hogy sisak nélkül ez pénzbüntetést von maga után, no meg az ünneplés pillanataiban nem is ez volt a legfontosabb. Örült a magyaroknak, a zászlónak, utóbb pedig annak, hogy nem kapott büntetést – igaz, alig néhány kanyart tett meg a szurkolójával.

Az idei harmadik, pályafutása kilencedik győztes viadala után.