képviselői fedezik fel, és veszik fel velük vagy menedzserükkel a kapcsolatot, nem pedig ismeretlen emberek hurcolják őket árkon-bokron át, és minden falusi együttesre megpróbálják rásózni. Sajnos amikor Hegedűs Ádámot behálózták, én még nem voltam a Kecskemét alkalmazásában, de azt ígérhetem, a jövőben nem hagyom, hogy kóklerek ólálkodjanak fiataljaink körül.”
Hegedűs Ádám másfél évvel ezelőtt, egy korosztályos válogatott mérkőzést követően dőlt be a magát olasz állampolgárságú menedzsernek kiadó embernek, aki azzal környékezte meg a fiatal futballistát, hogy Serie A-s csapatba irányítja. A többi pedig már ismert: a támadóra krimibe illő események vártak.
„Olyan biztatóan indult minden… – emlékezett vissza Hegedűs Ádám. – Az U18-as válogatottal az Újpest ificsapatával mérkőztünk, és a találkozó után odalépett hozzám egy magát Marco Battaglierinek nevező, állítása szerint menedzserként dolgozó ember, s jelezte, tetszett neki a játékom, örömmel hozzásegítene egy olaszországi szerződéshez. Az események sorra követték egymást, és miután a szüleimmel is egyeztetett, már úton is voltam Olaszország felé. Túlzás, hogy embertelen körülmények között tartott engem és a másik két fiatalt, akivel együtt utaztam, de a fele sem valósult meg annak, amit ígért. Először alacsonyabb osztályú együttesnél kezdtük meg az edzéseket, majd az Udineséhez kerültem. Az egyesület tartott el, biztosított szállást, holott eredetileg az ügynök ígérte, hogy segít. Furcsálltam is, hogy a menedzser az edzésbe állásom után gyorsan eltűnt, de nem bántam, mert a klub jól bánt velem, megfeleltem, láthatóan számolt volna velem. Ám amikor a szerződéskötésre került a sor, a vezetőség jelezte, hogy hiába kellenék nekik, a menedzseremnek nem tetszettek az általuk szabott feltételek, és visszautasította az ajánlatot. Akkor már sejtettem: ez az ember csak arra törekszik, hogy az eladásomból minél több pénzhez jusson. Kétségbeestem, mert közben az átigazolási időszak is lejárt, így végül egy helyi ember közbenjárásával az ötödosztályú Virtus Casaranóhoz kerültem. Az ügynöktől viszont nem sikerült megszabadulni, ugyanis amikor eljött a fizetés ideje, és végre pénzhez jutottam volna, kiderült, hogy a kétezer eurót, amely járt nekem, Marco Battaglieri felvette… Ezután hiába hívogattam, nem értem el. Nem volt repülőjegyem, bizonytalan volt minden, így aztán amint lehetőségem adódott, hazamenekültem. Szerencsémre a Kecskemét visszafogadott, és túl vagyok ezen a szörnyűségen. De hogy milyen pofátlan alakkal állunk szemben, arra bizonyíték, hogy ezután sem szállt le rólam, és miután hazajöttem, hívogatott, mintha mi sem történt volna.”
Noha Hegedűs Ádám fenyegetőzhetett volna perrel, családjával közösen inkább úgy döntött, kitörli emlékezetéből az elmúlt másfél évet. Az ügynök viszont nem tűnt el a magyar futballpályák környékéről, ám kapaszkodót nem kínál fel: a vele kapcsolatba kerülő futballisták, illetve a gyerekek szülei állítják, sem névjegykártyát nem ad, se a pontos adatait nem osztja meg a labdarúgókkal.
Nem csoda tehát, hogy hiába próbáltuk a futballistáktól, illetve az őt személyesen ismerő edzőktől kapott telefonszámon elérni, nem sikerült.
