Szellemirtó Hóhér

Howard Eastman, Antonio Tarver, Winky Wright és most már Kelly Pavlik. Mindannyian bokszoltak már egyszerre legalább két világbajnoki övért (és Eastman kivételével nyertek is ilyen meccset) – és mindannyian kikaptak egy negyven fölött járó bokszolótól. Bár ha eláruljuk, hogy Bernard Hopkins (49–5, 32 K. O.–T. K. O.) a tettes, akkor kevésbé kell ezen csodálkozni. Elsősorban nem azért, mert Hóhér a beceneve, hanem azért, mert ő tényleg a harmincadik születésnapja után lett befutott bokszoló. Akkor szerezte meg első világbajnoki övét (gondolt volna erre bárki, amikor karrierje első mérkőzésén vereséggel ballagott le a ringből?), 39 évesen egyesítette (elsőként a világon) a négy nagy szervezet középsúlyú vbkoronáját, most pedig megverte az utódjának tartott Kelly Pavlikot (34–1, 30).

Igaz, a két amerikai Atlantic Cityben nem Pavlik eredeti súlycsoportjában, középsúlyban találkozott, hanem köztes súlyban, 170 fonttal mérlegelt (a nagyközép- és a félnehézsúly között), ez pedig a Szellem művésznevű fiatalabb bunyóst hozta nagyon nehéz helyzetbe. A Jermain Taylort még terrorizáló ütőereje nem érvényesült, persze ebben az is közrejátszott, hogy szinte el sem tudta találni Hopkinst. Az egyik legpiszkosabb stílusú öklöző megint előadta a védekezés magasiskoláját, de a közbeütésekről sem feledkezett el. Az elején még „Kel-lee! Kel-lee!” rigmusokat kántáló közönség ezt értékelte is, a meccs derekától már a „B-Hop! B-Hop!” kiáltásokkal kísérte a meccset, és eszébe sem jutott tüntetni, midőn meghallotta az egyhangú és egyértelmű (119:106, 117:109, 118:108) pontozói döntést.

Pavlik legfeljebb azért örülhetett, mert a WBC (Bokszvilágtanács) és a WBO (Bokszvilágszervezet) nála lévő középsúlyú öve nem szerepelt a díjalapban. A következő kihívójának rendelt Marco Antonio Rúbio pedig egyáltalán nem olyan félelmetes, mint Hopkins. Ráadásul ő nem is Hóhér, hanem csak Gonosz becenévre hallgat.