szabályok vannak: ha a játékos késik az edzésről, nincs időben ott a meccsre induló busznál, vagy piros lapot kap, esetleg negyvennyolc órával a bajnoki előtt éjszakázik, büntetésre számíthat. Persze vannak jelképes befizetések is. Például ha edzésjáték közben valaki annyira rosszul céloz, hogy kirúgja a labdát a labdafogó hálón túl, öt eurót köteles a csapatkasszába tenni, de a kiállításért járó megvonás már nem a vicc kategóriájába tartozik. Bamba Moussa heti fizetésének fele bánta a kazincbarcikai butaságát. Reklamált is, amikor megbüntettem, de nem érdekel! A piros lap automatikus eltiltást von maga után, azaz a futballista nem munkaképes a következő bajnokin, így nem is jár neki, ami amúgy megilletné. Angliában is hasonlóképpen működik ez, csak éppen az összegek mások…
A légiósoknak nyilván nem új ez a felfogás, de mit szólnak mindehhez a magyar játékosok?
Kezdik elfogadni. Itt van például Pölöskey Péter, aki tehetséges, ügyes srác, de amikor hozzánk került, lustának tűnt. Egy alkalommal – öt perccel az edzés rajtja előtt – bementem az öltözőbe, és ő civilben az újságot lapozta. Felszólítottam, hogy induljon haza, és kimentem a pályára. Ő mégis átöltözött, utánunk jött, de ez sem hatott meg, hazazavartam. Másnap átbeszéltük az esetet, azóta példaértékű munkát végez. A labdarúgók hozzáállására egy szavam se lehet.
Mégis elég rossz szériát futnak.
Hivatkozhatnék a minket sújtó sérüléshullámra, James Ashmore kiesésére, vagy felhozhatnám, hogy amikor Ferenczi Istvánnak nem jön ki a lépés a meccsen, az egész társaság visszafogottabb lesz. A másik bajom, hogy sok idegenbeli találkozónk nem is hasonlít valódi futballmeccshez, hangulattalan összecsapásokon vagyunk túl. Márpedig nekem erre kell a leginkább odafigyelnem, hiszen erősítést tervezünk a télen, nagy mozgás várható a keretben.
Tehát belátta, hogy több külföldi labdarúgó nem üti meg a mércét?
Hat-nyolc futballista biztosan távozik a szezon végén, és helyettük minőségi játékosok érkeznek. Egyrészt a Sheffield United három, legalább Ashmore-szintű játékossal segíti majd a munkánkat, másrészt novemberben végigjárom az Angliában futballozó fiatal magyar légiósokat, és feltérképezem, kit, kiket lehetne hazacsábítani. De Terry Robinson arról is biztosított, hogy az európai bajnokságokban profiskodó magyarok némelyikére is lesz pénz – kérdés, ők hajlandóak-e jönni. De még egyszer mondom: a legfontosabb, hogy olyan labdarúgókat igazoljunk, akik képesek fanatikus közönségünk előtt produkálni. Mert látom, hogy egykét futballista nem tud ezzel a teherrel megbirkózni. Állítom, Bartha László egy vidéki csapatban meghatározó lenne, a Fradi-tábor viszont megbénítja. Angliában ezt úgy oldják meg a klubok, hogy a mentálisan gyengébb tehetségeket fél, egy évre kölcsönadják alacsonyabb osztályú, ám lelkes közönség előtt szereplő együtteshez, hadd szokják ott a légkört, s mire visszakerülnek az anyaegyesülethez, pozitívan érinti őket a buzdítás.
És ön hogy tűri, hogy továbbra is kritizálják meccsszerelése miatt?
Nem foglalkozom vele. Meg lehet nézni, milyen öltözetben érkezem ki a stadionba: addig elegáns vagyok, amíg nem megyek ki a pályára a bemelegítéshez. Én a csapat tagjának érzem magam, és ha tetszik, ha nem, olyan szerelésben ülök a kispadon, amilyenben játékosaim futballoznak. Érdekes, Luiz Felipe Scolarit senki sem bírálja, hogy melegítőben ül a Chelsea kispadján. Ám amikor a portugál tréner Roman Abramoviccsal tárgyal, nyilván elegáns öltönyben ül le az üzletemberrel szemben. Mindennek megvan a helye és az ideje.
Hol a helye a Fradinak?
Az élvonalban. És ott is lesz. Kezdésnek például a szezon hátralévő meccseit kell hoznunk. És tudja, mit: a módszereken most sem változtatunk. De ehhez az is kell, hogy ezentúl napra pontosan mindenki megkapja a fizetését!
