Vannak eredményeim!
Az ön neve sokszor szerepel az említett interjúban, mi az, ami kiverte a biztosítékot?Az ön neve sokszor szerepel az említett interjúban, mi az, ami kiverte a biztosítékot?
Az elnök úr néhány kijelentését pontosítani szeretném, mert nem igazán fedik a valóságot.
Hallgatom!
Először is, Gémesi György azt mondja, Athén után felajánlották nekem a kardozók szövetségi kapitányi posztját. Ez így igaz, ám öt nap múlva az ajánlatot visszavonták, és azt mondták, pályázzak. Nem nagyon értettem, hogy kétezer-nyolcig érvényes szerződésem birtokában miért kellene pályáznom, így nem pályáztam.
Gondolom, az sem esett jól, hogy Gémesi György szerint önnek előbb kezdőkkel foglalkozva kellene bizonyítania rátermettségét, hiszen Venezuelában is fiatalokkal kezdte.
Egyáltalán nem derogálna, ha fiatalokkal kellene foglalkoznom, de ez a kijelentés is finoman fogalmazva csúsztatás. Venezuelában ugyanis nem utánpótlásedző voltam, hanem a felnőttválogatottat irányítottam tizennégy hónapig, a versenyzőim háromszor Világkupadöntőbe jutottak be, ketten érmet is szereztek. Ráadásul, azt hiszem, azért sem kell szégyenkeznem, hogy nyolc vívóm kijutott a pekingi ötkarikás játékokra. Eddig Venezuelából legfeljebb hárman szerepeltek egy olimpián.
Van megfelelő képesítése a kapitányi poszt betöltéséhez?
Szakedzői végzettségem nincs, viszont vannak eredményeim! Nem hiszem, hogy azok után magyarázkodnom kellene, hogy Athénban huszonnyolc év legeredményesebb vívószereplését ünnepelhettük szövetségi kapitányságom alatt. Ehhez képest Pekingben az elmúlt száz esztendő legrosszabb szereplése következett. S ha már Gémesi György ellát engem megfelelő tanácsokkal, hogy mivel kellene foglalkoznom, hadd emlékeztessem a tragikus monori vonatbalesetre, ahol nem a miniszter állította át a váltót, mégis levonta a megfelelő konzekvenciákat…
Úgy emlékszem, mintha önök között régebben nem lett volna ennyire feszült a viszony. Mitől változott meg a helyzet?
Nem tudom. Azt gondolom, Gémesi György személyes sértésnek vette, hogy úgy értékeltem egy interjúban a pekingi szereplést, hogy az elfogadhatatlan. Kétszeres olimpiai bajnokként nem mondhattam arra mást.
Az elnök úr azt is a szemére veti, hogy hétezer eurós fizetésért és egyéb kedvezményekért ön a kardvívók szövetségi edzői posztjára a világ egyik legsikeresebb szakemberét, a francia Christian Bauert szerződtetné.
Az a baj, hogy Gémesi György nem beszél nyelveket, és nem értette meg, mit tartalmaz a legutóbbi két egyéni olimpiai bajnok edzőjének levele. Én láttam a kópiát. Bauer a pekingi olimpiáig a kínai válogatott edzője volt, és azt írta le, amit Kínában kapott, hozzátéve, hogy ismeri Magyarországot, hiszen itt tanulta a mesterséget, és bár nem szeretne jelentősen kevesebbért dolgozni, tudja, hogy az itteni körülmények és feltételek jócskán elmaradnak a pekingitől. Már egy négyezer eurós ajánlatról is hajlandó lett volna tárgyalni, ám még egy időpontegyeztetésre sem méltatták. Egyébként az ő idehozatala nem az én ötletem volt, bár maximálisan egyetértek vele, hanem Nagy Györgyé, a szövetség alelnökéé, aki egyébként az öszszeg felét szponzorként ki is fizette volna.
A kapitányi pályázatok határideje a hó végén lejár. Nem kellene várni a kijelölésükkel a tavaszi közgyűlésig?
Sokkal elegánsabb lenne. Egy újonnan megválasztott elnökségre nem kellene hosszú távú anyagi terheket róni…
