Még haszon is származhat a bajból
rülik a magyar pályák környé két is.
„Nálunk főképp a tulajdonosok tartják el a klubokat, saját vagy vállalkozásaik vagyonából pénzelik kedvtelésüket”
– mondta ennek kapcsán Muszbek Mihály.
Nem túlzottan gyakori az egyetlen személyhez vagy éppen céghez köthető privát befektető, sokkal elterjedtebb a szétszórt tulajdonosi rendszer, amelyben szerepet kap(hat)nak az önkormányzatok is, ezért aztán a kérdés az: mennyire érzik meg ők – pontosabban a pénztárcájuk – a jelenlegi gazdasági recessziót?
„Azzal kell számolni, hogy a következő egy-másfél esztendőben a gazdasági visszaeséssel együtt a fejlődés is megreked – állítja Dénes Ferenc. – Ezért aztán kulcsfontosságú, hogy a klubok mögött álló tulajdonosi körök mennyire maradnak erősek. Felteszem, ha százmillió forint kell egy vállalkozás életben tartásához, a gazdája aligha fordítja ezt a pénzt a játékoskeret megerősítésére.”
Muszbek Mihály úgy látja, nem biztos, hogy a válságnak negatív hatásai lesznek a hazai labdarúgásra.
„Nyilván nem újdonság, de rendkívül nehéz nyomon követni, honnan van a tulajdonosoknak pénzük arra, hogy minden üzleti alapot nélkülöző hobbijukra milliókat áldozzanak. Nem hiszem azonban, hogy ezek az emberek a jövedelmüket értékpapírokba fektették volna. Nem arról híresek, hogy jelentős betéteik lennének, így a bankszektorban, valamint a tőzsdén tapasztalt visszaesés nem érinti, nem érintheti őket közvetlenül.”
A játékosokkal is alkudozni kell
Ha azonban – ne adj' isten! – egy klub mégis a lét és nemlét határára sodródna, Dénes Ferenc első lépésként a költségek csökkentését írná elő, s mivel Magyarországon aránytalanul magasak a személyi költségek, bizonyosan lenne honnan lefaragni…
„Le kell ülni a játékosokkal, meg kell nekik mondani, vagy bedől a klub, s mindenki mehet, amerre lát, pénz nélkül – vagy csökkentjük a béreket, és elkerüljük a csődöt – javasolta a sportközgazdász. – Más kultúrákban és más sportágakban is volt már arra példa, hogy a fizetéseket, ha a helyzet úgy indokolta, egységes szabályozás alá vonták…”
Muszbek Mihály arra a következtetésre jutott: a gazdasági válság begyűrűzése – milyen furcsa ezt leírni… – akár nem mindennapi kiugrási lehetőséget is jelenthet a magyar labdarúgás számára.
„Ezt éppen a honi futball furcsa, a nyugatitól merőben eltérő finanszírozása tenné lehetővé –
magyarázza az okleveles közgazdász. – Noha mindenütt recesszió várható, ebben a pillanatban nem hiszem, hogy a magyar tulajdonosi kör anyagi helyzetére ez jelentős hatással lenne, így a más együttesektől gazdasági kényszerből elbocsátott labdarúgókra akár áron alul is lecsaphatnánk. A konkurencia gyengülésével lehetőségünk lehetne az előrelépésre akár a nemzetközi porondon is. Ezért aztán aki teheti, jól gondolja meg, érdemes-e most még több pénzt fektetni a csapatába…”
Úgy tűnhet, mégiscsak pislákol valami fénysugár az alagút végén.
Csak nehogy aztán a vonat jöjjön szembe…
