Ez a követendő stílus: le a bunkerfutballal!

A tizenhetedik percében már foghattuk a fejünket: nesze neked szórakoztató futball.

A magyar bajnokságban a támadófutball mindenekfelettiségét hirdető kecskeméti edző, Tomiszlav Szivics ugyanis alig több, mint negyedóra leforgása alatt bajba került, hiszen a játékvezető kiállította egyik rutinos, s ami a lényeg, sokat futó védőjét, Schindler Szabolcsot. Ha a várható forgatókönyvet vettük alapul, akkor borítékolható volt, hogy ezt követően nem a látványé lesz a főszerep: a hazaiak vezettek, úgyhogy a leginkább bölcs húzás az lett volna, hogy védekező felfogásban futballozza végig a találkozót a Kecskemét. Hangsúlyozzuk: ez lett volna. Tomiszlav Szivics azonban rácáfolt feltételezésünkre, ugyanis a KTE szakvezetője emberhátrányban sem állította át csapatát bunkerfocira – a nézők pedig köszönték ezt a húzást, mert kifejezetten jó mérkőzést láthattak. Ha a magyar futballban honossá válna ez a szemlélet, akkor mérget vehetnénk arra, hogy idővel egyre többen indulnának a hétvégeken, hétköznapokon a stadionok felé, ugyanis az a csapat vonzza a szurkolókat, amelyik felvállalja, hogy a labdarúgás elsősorban közönségszórakoztató iparág.

Gondolhatjuk, mennyivel lett volna jobb az amúgy is jó meccs, ha Schindler Szabolcs butácskának mondható szabálytalankodása nincs, és a két csapat végig egyenlő létszámban küzd a pályán.

„Szörnyen érzem magam – árulta el a piros lapos Schindler Szabolcs, aki miután letusolt, a játékoskijáró mellett félrehúzódva nézte a meccset. – Szokatlan nekem ez a szituáció, mert még sohasem voltam kiállítva. Nem tartom magam alattomos futballistának, ezúttal sem követtem el feltűnő szabálytalanságot, olyat, amiért rögvest piros lap járt volna… Most kínban vagyok, mert százszor jobban izgulok, mint amikor a pályán vagyok, és az ellenfél csatárai felém hozzák a labdát. A szünetben végighallgattam az edzői utasításokat, de erre a helyzetre nem lehet felkészülni. Becsülettel küzdenek a srácok, emberhátrányban sem adják fel, remélem, hogy sikerül a bravúr.”

Nem sikerült, ugyanis Nemanja Obrics és Nemanja Nikolics remek futballjának köszönhetően a Rákóczié lett a három pont.

Utóbbi futballista valószínűleg Schindler Szabolcs rémálmaiban bukkan majd fel: nem elég, hogy a kecskeméti védő ugyebár „róla” kapott piros lapot, a kaposvári légiós két góljával főszerepet vállalt a vendégek sikeréből. Amíg a meccs embere boldogan ünnepeltette magát, addig Schindler Szabolcs bánatosan indult az öltöző felé. Mindenesetre a kecskemétieknek nincs okuk a szégyenkezésre, hiszen közönségszórakoztató futballt produkáltak, és mindvégig harcban voltak a kaposváriakkal, a döntetlent megérdemelték volna.