Küzdeni itthon is lehet
„Elvigyünk a meccsre, szomszéd?” – kérdezhette szombat kora délután a fehérvári Farkas Balázs és Simek Péter a győri – ezúttal csak a cserék közé nevezett – Kovács I Zoltánt. A piroskékek két játékosa természetesen nem akart elruccanni Győrbe, hogy felvegye korábbi újpesti csapattársát, ennél egyszerűbb a helyzet: a három futballista egymás mellett lakik Budapesten. Rendszeresen megbeszélik egymás meccseiket, és az garantálható, hogy a szombat esti presztízsmérkőzésről is társalognak majd. A Fehérvár és a Győr, illetve korábban a Videoton és a Rába ETO találkozói nyugati rangadónak számítottak. No igaz, hogy most csak két középcsapat került szembe, de tétnélküliségről felesleges beszélni. Azt ugyanis tudni lehetett, hogy csak az a gárda tarthat lépést az élmezőnnyel, amelyik megszerzi most a három pontot, a vesztes pedig talán végleg leszakad a dobogós helyekért folytatott harcban.
A találkozó jól is indult, hiszen néhány pillanat leforgása alatt tizenegyesrúgással vezetést szerzett a Fehérvár, így az ETOnak még nagyobb energiákat kellett mozgósítania – s a lendületes első félóra végén sikerült is büntetőből egyenlítenie. Az öszszecsapás amúgy eseménydúsnak hatott, volt iram, akadtak szép lövések, gyors támadások és jó cselek is. Az első félidő végén aztán a nagy erőlködésből a Fehérvár jött ki jobban, hiszen végül előnnyel vonulhatott a szünetre. A második hazai gól előtti akció ugyanakkor rávilágított arra is, hogy ha Simek Péter meglódul a szélen, könnyen zavarba jön a győri védelem. Az első játékrészben érthetetlen módon ritkán éltek ezzel a fegyverrel a hazaiak, pedig ez rendre bejött nekik.
A fordulás után már látható volt: ez a meccs a fehérváriaké. S hogy mi döntött?
Nos, két játékos produkciója miatt volt meggyőző a hazaiak játéka: Simek Pétert, illetve Sitku Illést nem tudták tartani a győriek. Sitku Illés két góljával és a megalkuvást nem tűrő futballjával kiemelkedett, ami azért is becsülendő, mert a játékos éppen ezt ígérte, amikor a mérkőzés előtt 24 órával arról faggattuk, milyen érzésekkel várja az ETO elleni meccset.
„Azt éreztem, hogy nagyon nagy az iram, jobban elfáradtam, mint egy átlagos magyar bajnoki mérkőzésen – mondta a lefújás után Sitku Illés. – Furcsa ilyet mondani, de az ETO ellen éreztem, hogy az átlagosnál jobb játékosokból álló, jól felkészített csapat ellen hazai szinten is sokkal többet kell futni ahhoz, hogy eredményesek legyünk. Bár minden meccsünk ilyen lenne idehaza…”
