Amikor élvezik a futballt
Túlzás lenne állítani, hogy a Kaposvár félt volna a Vasastól, ám bevallottan óvatosan várta a találkozót. Tény, hogy az angyalföldi együttes a harmadik helyen várta a fordulót, imponálóan szerepel a bajnokságban, egy hete legázolta a Fehérvárt, tehát papíron feltétlenül esélyesebb volt a Rákóczinál. Különösen két légiósa, Petar Divics és Szasa Dobrics remekelt, és emiatt az ellenfeleknek kiemelt figyelmet kell szentelniük nekik.
„Sajnos mi még nem tartunk ott, hogy kizárólag a saját játékunkat játszhassuk, muszáj alkalmazkodnunk a másik csapathoz – ismerte be a találkozó
előtt Prukner László, a Kaposvár vezetőedzője. – A sok sérülés miatt mindössze tizenhárman vagyunk…”
Aztán kiderült, ez akár szerencseszám is lehet. A hazai együttes ugyanis rácáfolva a várakozásokra meglepően bátor és határozott futballal rukkolt ki, nyoma sem volt benne a túlzott óvatosságnak. A két „rettegett” angyalföldi légiós gyakran eltűnt a mezőnyben, és hamar kiderült, ennek az összecsapásnak aligha ők lesznek a főszereplői. Szasa Dobrics még úgy-ahogy megközelítette a tőle megszokott teljesítményt, ám Petar Divics nemhogy helyzetbe nem került, a labdával is csak elvétve találkozott. Már az első pillanatokban kiderült tehát, hogy ezen a találkozón a házigazdák ragaszkodnak a főszerephez. Hamar megszerezték a vezetést, de úgy folytatták a játékot, mintha mi sem történt volna, és a Vasas játékosai szemlátomást nemigen értették, mi is történik körülöttük és velük. Nemanja Obrics már-már parádézott, nagyszerű cseleket mutatott be, remek labdákkal szolgálta ki a társakat, Nemanja Nikolics több megmozdulása is életveszélyes volt, hátul pedig különösen Grúz Tamás jelentett megingathatatlan, biztos pontot.
Mészöly Géza minden tőle telhetőt megtett, többször is átszervezte csapatát, de ez sem segített, és amikor háromgólos hátrányban kettős cserét hajtott végre, alighanem ő is tudta, hogy az már a veszett fejsze nyele volt. A második félidő elején hiába támadott többet a Vasas, tulajdonképpen akkor is a Kaposvár akarata érvényesült, hiszen a hazai játékosok kedvükre kontrázhattak, a vendégek pedig az első félidőben B. Tóth Balázs helyzetét, a másodikban Laczkó Zsolt kapufáját leszámítva nagyobb lehetőséghez sem jutottak a mérkőzés során.
A végig roppant lelkes kaposvári közönség boldogan ünnepelte kedvenceit, s érthető módon a hazai öltözőben is remek hangulat uralkodott a találkozó után. A legtöbben a két gólt szerző Nemanja Nikolics és a remek teljesítményt nyújtó Nemanja Obrics kezét szorongatták.
„Tulajdonképpen nem történt semmi különös, hiszen a csapatban mindig benne rejlik ez a játék – mondta Nemanja Obrics. – Én például soha, egyetlen ellenféltől sem félek, egyszerűen kimegyek a pályára, és próbálok úgy futballozni, ahogy csak tőlem telik. Ez a győzelem a csapat érdeme, s szerintem az ősszel mérkőzésről mérkőzésre egyre jobbá váltunk. Remek a közösség, élvezzük is a játékot, tehát minden rendben van.”
Alighanem így gondolta ezt a találkozóra kilátogató három és fél ezer kaposvári is.
