kétdivíziónyi különbséget, érez tette is vele, hogy ez másik kávéház. Tizenhárom perc után megvolt a háromgólos differencia, pedig jó tíz percbe tellett, mire bemelegedtek a fiúk. Cortina variálgatott kicsit a sorokkal, az első csak másodiknak jött be, a csapatkapitány, Kangyal Balázs viszont az első után a harmadik ötösnek is tagja volt, ő segített be először Ennaffati Omarnak, utánuk érkezett csak az utolsó teljes sor. Ekkorra viszont már vezettünk, és az említett alapozó időszak végén Ondrejcík Rastislav hatalmas bombát ragasztott Fedor Aranicski válla fölé, majd néhány támadással később jött a harmadik gól is, amely ráadásul gyönyörűre sikerült.
Ekkortájt úgy érezhette bárki, mintha folyamatosan emberelőnyben lennénk, mert simán felálltunk öt az öt ellen is, aminek az lett a vége, hogy a ponttermelők közül szokatlan módon hiányzó Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián is „összeütött” egy találatot.
Boldogan indulhatott tehát mindenki a büfébe, de akik maradtak, lehet, hogy jobban jártak, mert a közönségjáték második felvonása mellett a szupermini korosztály két rangadóját is élvezhették. A szerelésből alig kilátszó picurka hokisok után persze visszajöttek a nagyok, Ondrejcík kapumegkerülős gólja meg is adta az újabb alaphangot, főleg, mert Aranicski az ötödik gombóc után le is korcsolyázott. Cseréje sem teljesített azonban jobban, mert ugyan a munka nélküli Szuper Levente helyére bekorizó Hetényi Zoltán azonnal kapitulált, fél távnál Milan Lukovicson nevetett az egész aréna. A cserekapus ugyanis egy megszavazott, de nem megkezdett magyar kiállításkor nekilódult a ketrecből, hogy relatív létszámfölénybe kerülhessen Szerbia, csak út közben fennakadt saját emberén, és Ladányi Balázs szemfülesen az őrizetlenül hagyott hálóba csúsztatta a pakkot. A találat azonban nem volt érvényes, mert első korongérintésünkkor megkezdődött ugye a kiállítás, ráadásul „Godó” is mehetett a büntetőpadra sportszerűtlen magatartás címén…
A kétperces kettős hátrányban sem történt azonban semmi, nemhogy kihúztuk, olykor mi akcióztunk. Ehhez illeszkedett az utolsó etap is, amelyben Tokaji Viktor és a fiatalok vitézkedtek, az első válogatott tétmeccsét játszó Sofron István például mesés asszisztot tett a hasonló minőségben helyezkedő Vaszjunyin Artyom elé.
A gólgála egyet jelentett azzal is, hogy nem volt magas színvonalú a mérkőzés, de a fene bánta, a fiúk simán kitömték a szerbeket, a legprofibb módon végezve el az első napi feladatot, amely után a három jubiláns, a századik, százhuszonötödik, illetve százötvenedik válogatottságát ünneplő Peterdi Imre, Svasznek Bence, illetve Tokaji kapott ajándékot a legjobbnak megválasztott Vas János mellett. Valójában azonban a közönség örülhetett a legjobban – annak, hogy ilyen csapatunk van.
