előnyt viszont nem fenyegette veszély: Litvánia az első harmad kilenc lövését is alulmúlta ekkor, mindössze ötször kellett Szuper Leventének védenie – más kérdés, hogy ebből a védelem esetenkénti figyelmetlensége miatt nemegyszer bravúrral. A 18 után ebben a periódusban 25 alkalommal lőtt kapura a csapat, mindazonáltal ezúttal inkább látszott ez monoton próbálkozásnak, mintsem ötletes produkciónak. Nem véletlenül kért nagyobb koncentrációt a szünetben a kapitány, aki tisztában volt azzal, a kétgólos előny nem életbiztosítás. Az meg már különösen nem volt az: Horváth András kiállítását Andrius Kaminskas büntette. Érezte is a közönség, most van a leginkább szükség a támogatásra. Meg is lett az eredménye! Erőtartalékait mozgósítva tett rá egy lapáttal az együttes, szó szerint nekiesett ellenfelének, és pontot tett a csata végére. Vas János a báty, Márton okos passzát váltotta gólra, Palkovics Krisztián pedig emberhátrányból is képes volt meglógni az Ocskay Gábor által elétálalt koronggal s gólt ütni – pillanatok alatt újfent gálahangulat uralkodott az Arénában, mely egészen a meccs végéig tartott, s vastapssal zárult. Kell-e mondani, maximálisan megérdemelte a csapat. Februárban a lettek, az olaszok és az ukránok elleni folytatásban bármi legyen a vége, igazi sportemberek, hősök ezek a játékosok. Ráadásul őket ismerve nem vennénk arra mérget, hogy bármi lesz a vége…
