Édes-terhes örökség
Alig egy hónapja a Kaposvár ellen nyomát sem láttuk önön hezitálásnak, pániknak, pedig élete első élvonalbeli mérkőzését játszotta. Úgy fest, nem aggódó típus.Alig egy hónapja a Kaposvár ellen nyomát sem láttuk önön hezitálásnak, pániknak, pedig élete első élvonalbeli mérkőzését játszotta. Úgy fest, nem aggódó típus.
Legfeljebb jól palástoltam a drukkot – érkezik az első meglepő válasz Varga Józseftől. – Egy-egy kihívás előtt mindig izgul az ember, maximum a feszültség szintje változó. Nagyon is dolgozott bennem a bizonyítási vágy, mert amellett, hogy örültem a lehetőségnek, meglepett a hirtelen jött esély. Próbáltam megfelelni az edző és a magam elvárásainak.
Védekező középpályásként.
Pontosan. De ez mennyiben érdekes?
Azt olvastam önről, hogy „csikókorában” egy olaszországi tornán elnyerte a legjobb játékos címet – hat góljának és tíz gólpasszának köszönhetően. Ergo:nem feltétlenül szűrőnek teremtette az ég.
A DVSC utánpótláscsapataiban támadóként, támadó középpályásként játszottam. Létavértesre, a kis Lokiba kerülve Kondás Elemér irányított középre – részben talán szükségből is: nem volt elég embere ebbe a sorba. Ott ragadtam.
És közben – házon belül maradva – feljebb lépett egy osztállyal. Eszébe sem jut, hogy testhezállóbb lenne előrébb futballoznia?
Labdarúgóberkeken belül létezik erre egy örök érvényű alapválasz: ott játszom, ahová az edző állít. Ez a lényeg. Tanulnom kell még ezt a szerepkört, habár kezdem érezni, adott szituációban hogyan, merre kell mozogni. Támadóbb szellemű feladatot is boldogan vállalnék, hiszen nincs az a futballista, aki ne akarna gólt szerezni. Esetemben ez hatványozottan igaz. Csakhogy most más a feladatom: stabilitást kell adnom középen, alapvetően védekeznem kell. Nem vihet el a hév, mert annak a csapat látja kárát. Márpedig a közösség előbbre valóbb az egyénnél.
Harciasságát illetően az új Habi Ronaldot, a bátrabbak szervezőkészsége miatt Sándor Tamást látják önben.
Az utóbbi vélekedés nem lehet túl elterjedt, mert még nem hallottam… Megtisztelő, hogy Habi Ronaldhoz hasonlítanak, mert ez azt jelenti, hogy hasznos játékosnak tartanak. Sándor Tamás viszont egészen más kategória. Sándor Tamásból egy van. Remélem, idővel belőlem is olyan elismert futballista válik, mint amilyen ő. Egyelőre ettől még messze állok.
A példaképtől?
A szó szoros értelmében két eszményem van, illetve volt: Ronaldo és Böőr Zoltán. A brazil zsenialitásához nem fér kétség, Böőr Zoltán példája pedig inspirált: sok nehézségen verekedte át magát, keményen megdolgozott azért, hogy élvonalbeli és válogatott futballista legyen.
Civilként is fegyelmezett, célratörő? Tanul?
A foci sok lemondással jár, de sohasem gondoltam, hogy csak a pályán kellene megfelelnem. Az iskola legalább ilyen fontos. Sokan éppen azért adják fel sportolói álmukat, mert idővel képtelenek összeegyeztetni a kötöttségeket. Angolt tanulok, közben a középiskolámban a kiegészítő képzést jelentő ötödik évet taposom. De nem tettem le az egyetemről sem.
Ezek szerint néhány évig még Debrecenben marad…
A klub tavaly kötött velem hosszú távú szerződést, de hogy meddig játszom a Lokiban? Először talán a helyemet kellene megszilárdítanom a csapatban. Én legalábbis – négy első ligás meccs után – így gondolkodom. Vannak álmaim, de a vágyakat hétköznapi esetben lépésről lépésre teljesítjük be. Egy nap például szeretnék eljutni odáig, hogy őszintén azt mondhassam magamnak: készen állok a légióskodásra.
Az interneten ebben a témában Angliát említették az ideák netovábbjaként.
Lenyűgöző a Premiership stílusa, de a mértékletesség azt mondatja velem, Dzsudzsák Balázs példáját követve előbb egy, a magyartól színvonalában nem annyira elrugaszkodott bajnokságban kellene tapasztalatot gyűjtenem. Mondjuk, Hollandiában.
