Segít a francia kapcsolat

Sokan Samir Nasrit tartják a vi lág- és Európa-bajnok Zinedine Zidane utódjának, így nem túlzás azt állítani, hogy az angol szurkolók rengeteget vártak a középpályástól, amikor a nyáron a Marseille-től az Arsenalhoz szerződött. A 21 éves – „elődjéhez” hasonlóan algériai származású – játékos nyolc meccs után már négy gólnál jár a Premiershipben, és egyelőre ugyan még nem emelkedett zidane-i magasságokba, úgy tűnik, zökkenőmentesen illeszkedett be új csapatába, és nem nyomasztja a teher. Első bajnokiján góllal mutatkozott be a West Brom ellen – az a találat három pontot ért csapatának –, majd az Everton kapuját is bevette. A legemlékezetesebb viszont talán a most hét végi, Manchester United elleni rangadón szerzett duplája lehet, amellyel életben tartotta az előző két fordulóban öt pontot elhullajtó Arsenal bajnoki reményeit. Igaz, állítása szerint az „ágyúsok” nem is szálltak ki a versengésből.

„Visszatértünk! — lelkendezett a középpályás, majd rögtön javította is magát. – Pontosabban mindig is úgy álltunk hozzá a dolgokhoz, hogy részesei vagyunk a bajnoki címért folyó küzdelemnek. Tisztában vagyunk a képességeinkkel, a csapat erősségeivel, úgyhogy bátran állíthatom, megvan az esélyünk a végső győzelemre is. Talán nem vagyunk olyan tapasztaltak, mint a Chelsea, a Liverpool vagy a Manchester United, de ez az együttes jóval érettebben futballozik, mint az elmúlt szezonban.”

Arsene Wenger menedzser – aki leginkább bal oldali középpályásként számít Nasrira – azt nyilatkozta: talán még egyetlen játékosa sem szokott hozzá ilyen gyorsan a Premiership ritmusához. A szombati meccs főszereplője megemlítette, hogy gyors beilleszkedésében óriási szerepe van a londoniak jelentős francia kontingensének. Igaz, ami igaz, a manchesteriek ellen öt honfitársa is ott volt a kezdő tizenegyben.

„A menedzser és több csapattársam is francia, ráadásul olyan afrikai játékosaink is vannak, akik francia nyelvterületről érkeztek, így egy kicsit olyan, mintha otthoni csapatban játszanék. Szeretek az Arsenalnál futballozni, érzem, hogy a szurkolók szeretnek, megbíznak bennem, és semmiféle kötöttség nem nehezíti a játékomat.”

Így tényleg könnyű…