Pontos volt az Olimpija
Ondrejcík Rastislav a csatárok között?
„Ott bizony! Ponterős volt a válogatottban, ki tudja, hátha elöl képes folytatni ezt a sorozatot” – mondta a kezdés előtt hamiskás mosollyal Énekes Lajos másodedző. A „próbababa” azonban éppúgy észrevétlen maradt, mint a támadósorban jól ismert urak – jellemző adat, hogy a Volán az első harmadban mindössze ötször lőtt kapura… Más kérdés, hogy ebből ütött egy gólt, hiszen emberelőnyben Nick Martens ravasz emelésénél csak Kovács Csaba „szúrása” volt cselesebb. Mindazonáltal túlzott örömöt ez sem jelentett, elvégre ezt megelőzően és követően egyaránt betalált a jóval dinamikusabban, ötletesebben jégkorongozó rivális. A második etapban sem változott a játék képe: a fehérváriak kettős és szimpla előnyben is kiszámíthatóan tettékvették a korongot, a dekoncentráltság jelei mutatkoztak, az első szándékból leadott lövéseket könnyedén hatástalanították a velük szemben állók. Ne szépítsük, az erőltetett menet kellős közepén a fizikai fáradtság, fásultság lett úrrá a csapaton, amin persze egy cseppet sem lehet csodálkozni. Félteni viszont lehet a társaságot, hiszen sok van még az idényből…
A Ljubljana biztosan őrizte 3–1-es előnyét (a harmadik gólját a mérkőzés felénél szerezte), az utolsó harmadban sem csillant fel igazán a remény, végig érezhető volt, ez a meccs tarthat bármeddig, képtelen fordítani a Volán. Ekképpen a felek harmadik partiját már a szlovén együttes nyerte meg (előzőleg 5–2 és 3–2 volt a magyar bajnoknak), megkezdve a felzárkózást a tabella alsó feléből.
A szakértő publikum a feledhető mérkőzés dacára természetesen tapssal búcsúzott kedvenceitől, akikre ráférne egy kis pihenés. Egészen vasárnapig, amikor is a címvédő Salzburg látogat a Raktár utcai csarnokba – erről ennyit.
És valószínűleg Ondrejcík csatárjátékáról is…
