Korai volt a Vasas-öröm

„Te, melyik a Szatke?”

A két Vasas-drukker öregúrnak a szerdai Vasas–Nyíregyháza Spartacus Ligakupa-meccsen (4–1) elhangzott diskurzusából elcsent kérdés egyrészt valahol bájos, másrészt viszont kórképpel szolgál a magyar fociról: a szurkolóknak lassan fogalmuk sincs, az aktuális ellenfél sorait kik alkotják. Szatke Zoltán (a szerdai „megegyezés” ellenére) sem hétközben, sem szombaton nem húzott szerelést, egyszerű oknál fogva: már nem játékosa, „csupán” utánpótlásedzője a Spartacusnak.

Mindamellett ebbéli minőségében, kvázi bennfentesként – ellentétben néhány száz Vasasfanatikussal – feltehetőleg nem maradt volna le az e heti második Vasas–Spartacus párbaj semleges szempontból legkellemesebb részéről, az első 15 percről. Meglehet, a szervezőket meglepte az egyébiránt nem is annyira váratlan érdeklődés: öt perccel a kezdés előtt hosszú sorok kígyóztak a korábbi felderítésünk szerint nyitva tartó két pénztár előtt.

Az érdeklődés nem csupán szimpatizánsi, de befektetői szinten is élénk, igaz, egyelőre sem az amerikai, sem a sienai érdeklődő nem írt alá szándéknyilatkozatot.

Mészöly Géza csapata ebben a szezonban egy kivételével (az MTK elleni 0–4 lenne a kakukktojás) valamennyi hazai fellépését megnyerte, ráadásul imponáló, meccsenkénti három rúgott gól a mutatója.

Az „átlagot” ezúttal negyedóra alatt elérhette volna a nyitányt sztahanovi tempóban ledaráló hazai piros-kék csapat. Hogy a két kimaradt ziccer a végelszámolásnál senkit sem érdekelt, már nem a vendéglátó érdeme, sőt. Alighanem tanulmányok ezrei sem adnának rá választ, mi játszódik le egy élvonalbeli, Magyarországon munkálkodó labdarúgó fejében a mérkőzés előtt és a szünetben. A Vasas futballistái mindamellett kiváló alanyai lennének egy, ezt a témát kiveséző esettanulmánynak, mert a honi szinten kivételes iramú kezdést követően jött – az egyérintős, legfeljebb kétpasszos foci helyett – a szokásos, unalmas és kiszámítható tili-toli. A szünet utáni viszszaesés ugyanakkor a maga nemében még érthetetlenebb volt, a Spartacus ugyanis úgy vette át az irányítást, s erőltette rá akaratát a folytatásban a Fáy utcaiakra, hogy Révész Attila nem nyúlt hozzá a kezdő tizenegyhez, azaz nem szervezte át a vendégegyüttest.

A Spartacus egyszerűen ráérzett a Vasas elkényelmesedésére, ami a lelátókon helyet foglalókból keserű kiáltásokat csalt ki: a korábban Angyalföldön futballozó Bárányos Zsoltnak címzett pfújolást egy óra elteltével felváltotta a hazai játékosoknak szóló „Ébresztő!”.

Mégis a Spartacus ébredt, amely a hajrában kis híján megfordította az eredményt, Sindou Dosso emelése után azonban a labda a háló tetején landolt. A kimaradt lehetőség pedig tovább „görget” egy negatív rekordot: a Nyíregyháza 27 éve nem nyert bajnokit a Fáy utcában. Ahol most – dacára az ősz végi kifulladásnak, úgy fest – csapat van.

Talán befektető is lesz.