A körmendi szurkolók tapsa megnyugtatta
Tudjuk, ilyen az élet, meg eddig nem is tűnt túl szentimentális alkatnak, mégis, milyen érzés volt legyőzni a Körmendet?Tudjuk, ilyen az élet, meg eddig nem is tűnt túl szentimentális alkatnak, mégis, milyen érzés volt legyőzni a Körmendet?
Megmondom őszintén, azért egy-két nappal a meccs előtt dolgozott bennem feszültség, ám amikor beléptem a terembe, és elmentem a körmendi tábor előtt, amely megtapsolt, megnyugodtam. Sokat segített ebben az is, hogy mind a két B-közép sportszerűen szurkolt, ilyen talán még nem is volt a Zete–Körmend rangadók történetében.
Ön csak tudja... És mi volt a másik szélsőség?
Voltak kisebb csetepaték, de most mindenki a saját csapatával foglalkozott, ezért kifejezetten jó meccs kerekedett. A Körmend nagyon jól célzott az első félidőben, tizenhárom kísérletből nyolc hármast bedobott, pedig külön felhívtuk játékosaink figyelmét, hogy ez a fő fegyvere. A nagy kapkodásban ráadásul eladtunk kilenc labdát, és kihagytunk nyolc büntetőt, ezek a hibák vezettek a kilencpontos hátrányhoz az első félidőben. Aztán a nagyszünetben újravettük a feladatokat, hogyan kellene védekezni, és sokkal agresszívabban, pontosabban oldottuk meg, amit meg kellett, a végén pedig Calvin Watson szinte eksztázisban játszva vitte a csapatot előre. Nagyon jó volt a két magyar centerünk védekezése, ez hozta meg a bravúros győzelmet, mert a második félidőben már csak harminc pontot kaptunk.
Érzem, nem szívesen beszél róla, de csak faggatnám tovább a körmendiekről: nem volt furcsa például a Fodor fiúk elleni hatásos védekezésről tanácsokat osztogatni?
Most ez volt a feladatom... Már előtte, az ifimeccs is furcsa volt, mert ott is volt tanítványaim játszottak, aztán ahogy jöttek a nagyok a folyosón szemben... De ahogy mondtam előtte is, most ilyen világ van. A lényeg, hogy a meccs végén mindenki gratulált mindenkinek, a szurkolók is dicsérték sajátjaikat.
Ha már szurkolók, a körmendiek utólag sem fejezték ki rosszallásukat?
Mivel minden este itthon vagyok, szoktam én találkozni velük Körmenden, nincs semmi probléma, ők jól látják a helyzetemet. Ugyanúgy járok a körmendi ivószalonokba, mint eddig, ugyanúgy járom a várost, semmiféle problémám nem volt még.
Lehet, hogy edzőt buktatott otthon, mert a szerdaival immár négymérkőzéses a piros-feketék vereségsorozata...
Nem foglalkozom a belső ügyeikkel, próbálom magam távol tartani tőlük, másfél éve a csapat meccseire sem járok, úgyhogy a szereplés megítélése a mostani menedzsment dolga. Krivivel (Krivacsevics Dragoljub, a Polaroid-Lami-Véd vezetőedzője – a szerk.) egyébként kifejezetten jó a kapcsolatunk.
Mit tanácsolna neki ebben a helyzetben?
A kosárlabdáról négyszemközt szoktunk beszélni... De tanácsot semmiképpen sem adnék, a problémákat nekik kell megoldaniuk. Mi sem vagyunk könynyű helyzetben, bőven van még tennivaló fiatal együttesünkkel. Látta, hogy a tizenkilenc éves Tóth Ádám már húsz percet játszott...?
