Torghelle Sándor nem panaszkodhat mostanában. Amióta visszakerült a válogatottba, minden meccsen döntő gólt szerez, így volt ez Belfastban is. Most a csapat első gólját lőtte, de szokásához híven küzdeni tudásból is jelesre vizsgázott.
A meccs előtt azt mondta, tudja, hogy nagyon erős védők ellen kell harcolnia. Hogyan sikerült megnyernie a csatákat?
Úgy, hogy én is nagyon erős akartam lenni. Agresszívek voltak a hazai védők, de a párharcok zömét megnyertem, és a felívelt labdát is én értem el többször. Ám az egész csapat jobb volt az ellenfélnél, amely nem tudott mit kezdeni a sok lapos passzal. Már az első félidőben eldönthettük volna a meccset, de megtettük a másodikban, és ez a lényeg.
A góljára hogyan emlékszik?
Huszti Szabolcs bepasszolta, és csak arra törekedtem, hogy elérjem a labdát. Ha lőni akarok, a kaput sem találom el, így ez volt a legjobb megoldás.
Volt idő, amikor vészes gólínségben szenvedett. Hogyan sikerült kimásznia a gödörből?
Annyi az egész, hogy elkaptam a fonalat. Akkor sem mentem a falnak, amikor mélyebben voltam, tudtam, az ember életében váltogatják egymást a csúcsok és a mélypontok. Tettem a dolgomat, és vártam, hogy forduljon a kocka.
Az Augsburgban mi a célja?
Most a hatodik és tizedik hely között kell végeznünk, de jövőre fel akarunk jutni az első osztályba. A tulajdonos sok pénzt öl a futballba, most épít új stadiont. Én pedig szeretnék sok gólt szerezni, és előrelépni. Ha jól megy a klubban és a válogatottban is, ha például kijutnánk a világbajnokságra, biztosan kapok megfelelő ajánlatokat. Ne higgye senki sem, hogy álmodozom, szerintem van esélyünk a bravúrra.
