Megvan a második is

Megvolt ennek a meccsnek is a maga hangulata, nem is hétköznapi. Vas népe, amely a legmagasabb szintű kézilabdára éhezett, olyan légkört teremtett a kezdő sípszóra, hogy végül meg sem hallotta a saját maga által keltett hangorkánban.

Kérdés volt Imre Vilmos számára, hogy csapata hogyan tudja majd átjátszani az osztrákok után a macedónok védelmét. Aztán hamar megkapta rá a választ: könnyedén. A szélsőbefutásokkal mit sem tudott kezdeni a vendégek védősora, hol az egyik, hol a másik oldalról érkeztek ziccerben a kapu elé a magyar támadók, és rendre gólt szereztek. Bódi Bernadett és Vérten Orsolya is igen veszélyesnek bizonyultak. Hogy még változatosabban szórakoztassa a közönséget és önmagát a csapat, Görbicz Anita bal szélről bemutatott egy ugyanolyan varázslatos cundert, mint egy nappal korábban, később pedig csípőből húzta vissza a labdát a kapunak a védő által takart sarkába, ezekkel nem is volt gond.

A védekezéssel annál inkább, így történhetett, hogy sok gólt lőttünk ugyan, de sokat is kaptunk. Pénteken a kapitány már felhívta rá a figyelmet, hogy Pastrovics Melinda nem sok segítséget kap társaitól, most is elég gyakran magára maradt a vendégek egy-egy támadójával. Könnyedén alakítottak ki a macedónok tiszta gólhelyzeteket a kapuval szemben, és hogy a félidőben nem döntetlent jelzett az eredményjelző, az elsősorban a magyar kapus érdeme.

Néha viszont akkor is bajba kerültek a vendégek, amikor betaláltak. Oly gyorsan végezte el a magyar együttes a középkezdéseket, és oly sebességgel rohanta le időnként ellenfelét, hogy mire a nagy termetű balkáni játékosok megfordultak, már fordulhattak is vissza.

Összességében nyilvánvalóan nem lehetett túlságosan elégedett a magyar szövetségi kapitány, de a szünetben mondandójának meglett a foganatja: pillanatok alatt megduplázták előnyüket tanítványai. Továbbra is futó- és lövőversenyt vívott egymással Bódi és Vérten a két szélen, lerohanások, befutások, ziccerek követték egymást, és gólok minden mennyiségben.

De csak az egyik oldalon. A másikon a macedónok előtt nem volt többé nyitva ajtó-ablak. Átlövésekre kényszerültek az ellenfél játékosai, de többnyire Herr Orsolya útját állta ezeknek a kísérleteknek. Bódi és Vérten gólpárbaja abbamaradt, miután mindkettőjük posztján mások kaptak lehetőséget, Görbicz helyett egyre gyakrabban Szucsánszki Zita talált be mezőnyből és hetesből, s egyre többen tették hozzá a magukét az eredményhez. De nem csak a mieink közül: a macedónok fokról fokra feljebb kapaszkodtak, és végül tíz gólon belülre tornászták a különbséget.

Szombathely mindenesetre Európa-bajnokként ünnepelte lányainkat, ám egyelőre még a Pannon-kupa megnyeréséért is kell tenni egy s mást. Vasárnap a horvátok próbálják majd ebben megakadályozni a mieinket.