Háromszázezer forint nem elég

Kuttor Attila nem ért egyet a Rákospalotáról eredő gondolattal, hogy futballistaként havi 300 ezer forintot keressen. Szerinte a klubvezetőnek az a dolga, hogy megkeresse a szükséges pénzt.

„Nagy érdeklődéssel figyelem a Nemzeti Sportban kirobbant vitát – mondta a rutinos szombathelyi védő. – Bozsik Péter oldalán állok, nem pedig a hétfői számban megszólaló Kutasi Róbertén. Vallom, húsz éve tombol a vezetői válság, hiszen teljesen mindegy, hogy mennyi pénzből gazdálkodnak a klubirányítók, rosszul végzik munkájukat. A keveset és a sokat is haszontalanul, dilettáns módon használják, szinte elfolyik a pénz a kezeik közül. Nem beszélve arról, hogy aki manapság csak kis pénzt képes összeszedni, az nem alkalmas vezetésre, s jobb, ha hátat fordít a labdarúgásnak, utat engedve a tehetősebbeknek, a hozzáértőbbeknek. Tudomásul kell venni, a futball a gazdag emberek sportja, hiszen a világ minden táján a pénz működteti a sportágat. Azaz ahol a pénz, ott a minőség. Nálunk gyakorta bújnak a tulajdonosok a már frázissá koptatott mondat mögé: mi a saját pénzünket tesszük a futballba, s noha ez többnyire igaz, ám megnézhetjük, hogy a pénzükre hivatkozó, kisstílű klubvezetők majd’ mindegyike ott bábáskodik a magyar futball irányítása körül. Döntéseikkel ők szabják meg labdarúgásunk jelenét és jövőjét – jaj, szegény futball!”

Na, de mi a megoldás? – tettük fel a kérdést, és erre a hátvéd kapásból válaszolt.

„Kutasi Róbert fizetési sapkát javasol. Szerintem nem jó helyről érkezik a javaslat! Tudjuk, a REAC kevés pénzből gazdálkodik, s most a kispénzű szeretne diktálni, hogy mi legyen a magyar futballban. A logika persze azt diktálná, hogy legyen sapka, de az a minimumot, és ne a plafont szabja meg. Ezért harcol évek óta a játékos-szakszervezet, eredménytelenül. A tulajdonosok, az ügyvezetők arra sem méltatnak bennünket, hogy meghallgassanak, pedig a fizetési minimum