Soha rosszabb viadalt

Csúcsforgalom Budapesten – megszokott kép hétköznap este hat óra tájban. Meg is viccel ez bennünket, mert a magyar csapat busza nem a Komjádi uszoda előtt, hanem csak mögötte tud leparkolni.

Pedig egyáltalán nem kell szégyenkezniük a rijekai eredmények miatt…

Ők úsztak az elmúlt napokban, mi pedig szaladunk egy kicsit, hogy elcsípjük őket.

Cseh Lászlót nem tudjuk, mert az édesapjával már vasárnap este hazautazott Rijekából.

Nincs itt a 400 méter vegyes ezüstérmese, Kis Gergő sem – ő edzőjével, Farkas Andrással hamarabb leszállt a buszról, hogy mielőbb Ajkára érjen. S ezúttal a szövetségi kapitány, Kiss László sem értékel, mert ő is menet közben búcsúzott el csapatától.

De a többiek itt vannak, illetve ott – a Komjádi uszoda mögött. Gyurta Dani a tőle megszokott mosollyal üdvözöl mindenkit, ő csak a csapategység miatt utazott ki Rijekába, s így is megtette, amit tudott: összehozott egy országos csúcsot 50 méter mellen. A busz mellett kisebb tömörülés – nem nehéz kitalálni, hogy a legtöbben a rijekai Eb kétszeres ezüstérmesét, Verrasztó Evelynt faggatják. A sötét utcában Turi György, a 100 méter pillangón bronzérmes Dara Eszter edzője értékel.

„Az érmet nem, az időeredményt azonban vártam Esztertől – mondja Turi. – A rajton és a fordulókon még javítanunk kell, de beérik a lány. Ja, és persze még nőnie kell egy picit, na nem fizikai értelemben.”

Mintha hallaná az edző szavait, mellettünk terem Dara Eszter, s mint egy cserfes kislányból, ömlik belőle a szó.

„Már nagyon vártam, hogy hazaérjünk – lelkendezik –, hosszú volt az út, több helyen megálltunk, de végre itthon vagyunk. A táskámban pedig ott lapul a bronzérem, és most már készülhetek a karácsonyra. Gyuri bá’ azt mondta, ha jól úszom, nincs több edzés az idén.”

Fél szemmel a mesterére sandít, aki csak mosolyog. Verrasztó Evelyn azonban nem pihen, sem most, sem a következő napokban: a Jövő SC néhány versenyzője ugyanis Mariborba utazik a hét végén egy versenyre.

„Eszembe sem jutott, hogy ne tartsak velük, hiszen azért edzünk, hogy versenyezhessünk” – mosolyog Evelyn.

Sokat változott, egy év alatt profivá érett. A tavalyi debreceni rövid pályás Eb-n még kislány állt fel a rajtkőre, aki izgult, néha még kapkodott, de a cívisvárosban 200 méter vegyesen szerzett bronzérem jó irányba terelte.

„Ma már sokkal nyugodtabb vagyok – jellemzi önmagát –, és erősebb. Az érmek mellett a legnagyobb dicséretet édesapámtól kaptam, a száz méter vegyes után azt mondta, hogy végre úgy úsztam, ahogy kell. Márpedig ha ő valamire azt mondja, hogy jó, akkor az jó.”

Ebben maradunk.