,,Két év múlva, a 2003–2004-es szezonban már valamennyi, a rekonstrukciós programban érdekelt csapat új stadionban játszhat” – jelentette be Deutsch Tamás korábbi sportminiszter 2001. június 13-án. Majd egy évvel később, 2002. július 3-án Szilvásy György, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (az Ifjúsági- és Sportminisztérium jogutódja) közigazgatási államtitkára az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának ülésén így fogalmazott: ,,A stadionrekonstrukciós program pénzügyileg megbukott, és finanszírozhatatlanná vált.” A rendszerváltást követően az állam mihamarabb megpróbált kihátrálni a labdarúgás további támogatásából, s bár a legtöbb klub létesítményének ugyan tulajdonosa maradt, az üzemeltetés s egyben fenntartás már az egyesületek kasszáját terhelte. Az évek során egyre rosszabb állapotba kerülő hazai pályáknak nyújtott mentőövet az Ifjúsági- és Sportminisztérium még 2000-ben elindított stadionrekonstrukciós programja, amelyben – a tervek szerint – hároméves futamidő alatt 12.715 milliárd forint állami támogatással újítottak volna fel több hazai labdarúgó-stadiont. Az elképzelések legköltségesebb részét a beléptető és informatikai rendszer kiépítése jelentette, hiszen az erre szánt keretet a sportminisztérium az általa előirányzott 1.7 milliárd forintról később 3.2-re emelte. A tervek első lépéseként 2000 őszén a Magyar Labdarúgó Liga elkezdte az akkori élvonalbeli, valamint az NB I B-ben és az NB II-ben szereplő együttesek létesítményeinek feltérképezését, s négy csoportba sorolta a 38, korszerűsítésre ajánlott stadiont. Az ISM 2001-ben és 2002-ben egyaránt négy-négy milliárd forint állami támogatást fordított volna a rekonstrukcióra, majd a 2003-ra 4,7 milliárdot irányzott elő. A legmagasabb kategóriába sorolt csapatok stadionjait 2001 őszére az UEFA előírásainak megfelelő 25 ezer férőhelyes, részben fedett lelátójú létesítményekké alakították volna át. A gyors ütemezés azért vált szükségessé, mert a Magyar Labdarúgó-szövetség megpályázta a 2008-as Európa-bajnokság rendezési jogát, s a tervekben a Puskás Ferenc Stadion mellett négy egyesület pályája is szerepelt mint a kontinenstorna helyszíne. Végül az Európai Labdarúgó-szövetségnél (UEFA) az osztráksvájci közös Eb-pályázat bizonyult a legjobbnak, ám nem a számunkra kedvezőtlen döntés miatt maradt félbe a felújítási program. Mert bár sportszakmai szempontból használható, a tervekkel ellentétben többek között a Dunaferr, a Videoton és a ZTE létesítménye is csupán félig készült el, míg teljes egészében csak az Újpest FC stadionja újult meg. A kormányváltás (2002) után Szilvásy György, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium volt közigazgatási államtitkára az Országgyűlés ifjúsági és sportbizottságának beszámolt a program pénzügyi ellehetetlenüléséről, amelynek alapvető okaként a költségek alultervezését és az infláció figyelmen kívül hagyását jelölte meg. Szilvásy György szerint a tervezettnél kisebb mértékben sikerült külső tőkét bevonni, míg bizonyos beszerzések esetében a rendelkezésre álló forrást jelentősen túllépték, illetve nem tervezett költségeket finanszíroztak a program költségvetéséből. Válságmegoldásként a korábban megvásárolt beléptető rendszerek elemeit térítésmentesen adták át tizenegy önkormányzatnak, amelyeknek azonban kötelezettséget kellett vállalniuk a rendszer beépítésére, karbantartására és üzemeltetésére. Némi iróniával élve ennyi maradt a grandiózus tervből.
