Barca: a hetedik csapás
A jelek szerint a Barcelonának édes mindegy, melyik hazai vetélytársa jön szembe vele: a vége mindig győzelem. Az idénynek nagy reményekkel nekivágó Atlético Madrid még október elején kapott egy hatost a katalánoktól (6–1), az elmúlt hetekben sorrendben a Sevilla (3–0), a Valencia (4–0) és a Real Madrid (2–0) részesült megfontolandó leckében, és most a Villarreal járt hasonlóképpen – bár tagadhatatlan, Manuel Pellegrini tanítványai kis szerencsével véget is vethettek volna a nagy sorozatnak.
A Villarreal trénere a kezdés előtt az utóbbi évek legjobb csapatának nevezte a Barcelonát, olyan erősségnek, amelyet csak hibátlan összpontosítással lehet legyűrni – de úgy le lehet. Önbizalmat volt miből merítenie, elvégre a legutóbbi szezonban a „sárga tengeralattjáró” oda-vissza megtorpedózta az akkor nehéz időket élő Barcát (3–1, 2–1). Ezeket a fricskákat persze a barcelonaiak sem felejtették el, és megpróbálták lendületből megtörni vendéglátójukat, de az első félidőben Thierry Henry közeli lövését, majd Sergi Busquets kapáslövését is hárította Diego López. A nagy kedvvel játszó Henrynak volt egy alig melléguruló labdája is – egy ilyet Giuseppe Rossi is felmutathatott a másik oldalon.
A szünet után aztán éppen Rossi védőfal mögé emelt nagyszerű passzából Cani megszerezte a vezetést a hazaiaknak. Az addig is többet és veszélyesebben támadó Barca erősített, a rosszul kimozduló kapus hibájából Seydou Keita fejjel hamar egyenlített, és még csak a 66. percben jártak a csapatok, amikor Xavi jobb oldali beadásából Henry ballal, finom mozdulattal a kapuba terelte a labdát. Barcelonai szempontból a hajrá izgalmasabban alakult a kelleténél – a 75. percben egy fejpárbaj után Piqué, kissé szigorúan, megkapta második sárga lapját –, de Guillermo Franco, majd Nihat is elrontotta kínálkozó helyzetét, így megszületett a Barca rekordbeállítást jelentő hetedik idegenbeli győzelme.
A többi vasárnapi esemény közül kiemelendő a sereghajtó Osasuna fölényes diadala, valamint a Numancia pazar hajrával kivívott győzelme.
