Emitt hatmeccses bajnoki veretlenségi sorozat, amott karmester (Cesc Fabregas sérült) és gólvágó (Emmanuel Adebayor az eltiltását tölti) nélküli, ezredszer is felforgatott együttes. Itt arról beszélnek, hogy a nagy négyes immár nagy ötös, a túloldalon meg azért gürcölnek, hogy ne szakadjanak le még inkább az élmezőnytől. Az Aston Villa szárnyal, novemberben idegenben mért 2–0-s csapást az Arsenalra, amelynek tagjai – lássuk be – már nem képesek anynyira kiegyensúlyozottan teljesíteni, hogy egy földrész boruljon a lábuk elé az esztétikai élmény hatására.
Viszont vannak napok, amikor „ez” az Arsenal is csodákra képes, ha pedig az előadás során olyan partnerre lel, mint Martin O’Neill Villája, akkor mi, illetve ők, a helyszínen ámulók és bámulók járnak a legjobban. És tényleg: kilencven-egynéhány perc tömény izgalom, három kapufa itt, egy ott és két-két gól, a negyedik már a 90. perc után.
Egyébként semmi jel sem utalt a krimibe illő végjátékra, bár igazából arra sem, hogy a vendégek 2–0-s előnybe kerülnek, minthogy az első félidőben a Villa háromszor (!) is eltalálta a kapufát, illetve a lécet, egy ízben pedig az egész meccsen óriásit alakító Bacary Sagna mentett a gólvonal elől akrobatikus mozdulattal. A szerencse lovagjai azonban könyörtelenül kihasználták az ellenfél könnyelműségét, egészen pontosan Denílson szerzett erőszakosan labdát Nigel ReoCokertől a birminghami tizenhatos előterében, és ha már így tett, be is lőtte a hálóba. Sőt rögtön a fordulás után tankönyvbe illő támadás végén az akciót sarkazásos csellel indító Abou Diaby megduplázta az „ágyúsok” előnyét – ekkor pedig az volt kevésbé valószínű, hogy az Aston Villának lesz még „mozdítása” ezen az estén.
Nos, akadt. Noha londoni riválisát 1998 óta továbbra sem tudja odahaza legyőzni, Gareth Barry büntetőjével, valamint Zat Knight gyors helyzetfelismerésével és pontos kivitelezésével legalább az egyik pontot otthon tartotta az O’Neill-legénység, egyszersmind maga mögött tartotta az Arsenalt a tabellán.
Megjegyzendő, a birminghamiek csere nélkül robotolták végig a mérkőzést, amiből egyrészt a csapat „korlátozottságára” következtethetünk (Ashley Young, Gareth Barry és Gabriel Agbonlahor nélkül nem itt tartana...), másfelől arra, hogy O’Neill a rendelkezésre álló emberanyagból alighanem a maximumot hozta, hozza ki. Aligha véletlen, hogy egyre többen látják benne Anglia következő menedzsergéniuszát.
Csak ahhoz még az kell, hogy Sir Alex Ferguson lelépjen a színről...
