Augusztusban Pekingben olimpiai bajnokként ünnepelték. Immáron háromszoros ötkarikás aranyérmesként. Pedig a győzelem előtt nehéz hónapokat élt át Janics Natasa, a Démász-Szeged kajakosa.
Mondhatjuk azt, hogy tavaly felült egy olyan hullámvasútra, amelyről nem tudta, hol áll meg?
Mondhatjuk ezt is. 2007ben hoztam egy döntést, s valóban fejest ugrottam az ismeretlenbe. És bár éltem már meg nehéz pillanatokat az elmúlt két esztendőben, egyáltalán nem bántam meg, hogy annak idején a váltás mellett döntöttem.
Mi volt a Pekinget megelőző időben a mottója?
Mindig azt mondtam magamnak, hogy képes vagyok a nehézségeken túljutni, és képes leszek elérni azt, amit nagyon akarok.
Az olimpián az ötszáz páros döntőjében ezt meg is mutatták párjával, Kovács Katalinnal.
Ebben az aranyéremben benne volt minden. Úgy érzem, nemcsak sport-, hanem emberi értékei is vannak ennek a győzelemnek. Vállaltuk egymást Katival, kiálltunk egymásért, és lelkileg ez rengeteget adott a sikerünkhöz.
Mostanában sugárzik önről, hogy boldog, elégedett ember.
Az is vagyok. Újabb nagy sikert értem el az olimpián, ráadásul Szegeden élhetek, a családom, a szeretteim, a barátaim közelében. Számomra ez nagyon fontos. Ebben az esztendőben az ő közelségük is kellett ahhoz, hogy megtaláljam a lelki egyensúlyomat.
És miként tekint a jövőbe?
Katival már bejelentettük, hogy folytatjuk pályafutásunkat. Vagyis nincs pihenőév, nincs lazsálás. Már több mint két hónapja edzem, és úgy érzem, elég jó állapotban vagyok, amire lehet alapozni jövőre. A lényeg, hogy egyesben a legjobbamat hozzam, hiszen ez a lényege mindennek. Az új páros- és csapatsikereknek is.
