Vettek egy jó kapust

Jól érzi magát Nijmegenben, így aztán törvényszerű, hogy hosszabbított az NEC-nél Babos Gábor. A magyar válogatott első számú kapusánál szó sem volt a nálunk megszokott alkudozásról – „egyeztetésnek” hívják a mi felkent profijaink –, a klub már a nyáron jelezte, hogy továbbra is számítana a kapusra, neki pedig nem volt oka az ajánlat visszautasítására.

Megegyeztek egymással, és – ez szintén jelzésértékű – alighogy egymás kezébe csaptak a felek, már ott is volt a klub honlapján a tény: a kapus szerződése 2012. július elsején jár le. Babos Gábor 34 esztendős, csaknem 38 lesz, amikor lejár most megkötött kontraktusa, ám egyelőre nem is gondol arra, hogy befejezze pályafutását.

Miért is tenné? Az NEC nem attól profi klub, hogy az elnök kéthavonta nyilatkozatban szögezi le, Nijmegenben (is) azt nézik, ki milyen produkcióra képes. Babos Gábor teljesítményére pedig nem lehet panasz – enyhén szólva.

Szombat estig 264 mérkőzésen védett Hollandiában, rutinos, magabiztos sportember, s ami fontosabb, pontosan tudja, hogy amíg hozza a (jó) formáját, addig nem kell aggódnia amiatt, hogy kenyér nélkül marad a szakmájában, hogy nem élhet meg abból, amit – erre is érdemes figyelni – nem „kénytelen” csinálni, élvezettel teszi.

A Sopronból induló futballista előtt illik kalapot emelni, akárcsak Gera Zoltán, Lisztes Krisztián vagy éppen Dárdai Pál és Hajnal Tamás előtt, főként azért, mert amikor külföldre kerültek, kis túlzással újra meg kellett tanulniuk futballozni – annyira más a játék a Lajtán túl és még tovább.

Ők megfeleltek a kihívásnak, nyitottak voltak minden újra, hajlandóak voltak kiirtani magukból az itthoni rossz beidegződéseket, felért egy agymosással, amíg elfogadott, bevett játékosok lettek az igazi profik között.

Végy egy jó kapust – szól a csapatépítési recept, a nijmegeniek pedig vettek, most pedig megtartották. Egyszerű történet. Hétköznapi eset. Ott, ahol egyébként is minden tiszta, világos.