Michael Phelps először, másod szor és harmadszor…
…és negyedszer és ötödször és hatodszor és hetedszer és nyolcadszor!
Erős a gyanú, ha nem nyolc, hanem 14 számban indult volna Pekingben, nem nyolc, hanem 14 aranyérmet akasztanak a nyakába. A show mindenesetre parádésra sikerült (tán csak nekünk, magyaroknak nem tetszett…): a szupersztár nyolc elsőséget ígért, és tessék, nyolcszor játszották el tiszteletére az Egyesült Államok himnuszát. A körítésre amúgy sem lehetett panasz: hol az édesanyja mesélt az újságíróknak (kiderült, Michael nem szerette a mogyoróvajas kenyeret, ezért lett úszó); hol bizonyos George W. Bush lobogtatta olyan nyálasan az amerikai zászlót a lelátón, ahogy azt csak az amerikaiak tudják; hol egy centivel, hol pedig négy testhoszszal győzött. A végén, vagyis a nyolcadik diadalt követően olyan sajtótájékoztatót rittyentettek neki, hogy ihaj, m á s lapra tartozik, hogy hősünk (illetve dehogy a mi hősünk!) egyórás késéssel futott be.
Megengedhette magának.
Ezt is, meg annyi minden mást. Hogy mit, azt most inkább hagyjuk, bár az ő meséje alighanem tényleg kezdődhetne úgy: egyszer volt…
Azaz: egy szer volt…
Esetleg több?
De ne bújjunk Tiszeker Ágnes bőrébe, mert a végén magával Roger Moore-ral gyűlik meg a bajunk. Az angyalát!
Feszegessük inkább azt, hogy akkor most Phelps föld ö n kívüli vagy belüli? Sokak szerint kívüli; tény és való, a külseje hajaz a Bogyó és Babóca világot lát című gyerekmesében felbukkanó figurák egyikére, amikor is a kalandozó természetű csigafiú (ő volna Bogyó), valamint kedvenc pajtása, a katicakislány (naná, hogy Babóca) űrhajója meg sem áll a Dion nevű bolygóig, ahol csupa Phelps kinézetű lénnyel futnak össze. Apró bökkenő, hogy a Dionon, fájdalom, nincs uszoda – habár ez máris megmagyarázza, miért szállt le közénk Michael.
Kár, hogy amíg sem ez, sem pedig az, hogy doppingol, nem bizonyosodik be, azt kell írnunk: Michael Phelps a földkerekség legjobb úszója, még Cseh Lacinál is jobb.
Hogy mosolyogna rá Kiszel Tünde!
