Betudhatjuk hanyagságnak is, hogy az NB II Nyugati csoportjában szereplő Dunaújváros FC hivatalos internetes oldalán a „Következő mérkőzés” rubrika üresen tátong – de nem vehetjük biztosra, hogy a honlapkészítők nemtörődömségből hanyagolják-e munkájukat. Elvégre december 31-én a DFC vezetősége, illetve játékosai nevében még eredményekben és sikerekben gazdag, boldog új évet kívántak minden kedves szurkolójuknak. Nos, feleslegesen tették (vagy van humorérzékük…), merthogy az említett rovat kitöltetlen maradt, és ez „segélykiáltással” ér fel; a tabella utolsó előtti helyén szerénykedő együttes az ősszel még botladozott – ma pedig már a klub talpon maradása a tét.
A labdarúgócsapatot működtető gazdasági társaság első embere, Héger József ugyanis megunta a szélmalomharcot („Ami nem megy, azt ne erőltessük…”), s közleményben tudatta: „A tulajdonosok […] a továbbiakban nem kívánnak a dunaújvárosi labdarúgásba fektetni. Természetesen sajnálják, hogy a csapatot nem fogadta be a város, ezért a vállalkozást Dunaújvárosban […] nem tudják és nem kívánják tovább működtetni.”
A közleményből kiderül: a képzeletbeli ring szemközti sarkában az önkormányzat áll, a csatározások fő oka pedig a stadion. A városvezetőség – december 5-i határidejű határozata alapján – bérleti díjat kér a létesítmények használatáért (úgy hírlik: a meccsek „darabja” 150 ezer, minden egyes edzéslehetőség pedig 15 ezer forintot kóstál), s ez kiverte a biztosítékot a tulajdonosoknál.
Nem ez az első eset, hogy Héger Józsefnek meggyűlik a baja a dunaújvárosi városatyákkal. A tulajdonosból már a nyáron is dőlt a panasz: „Öt éven keresztül próbáltam a futballt fenntartani Dunaújvárosban, sajnos az önkormányzattól ehhez nagyon kevés segítséget kaptam.”
Így történt, hogy júniusban Gőbl Gábor, a kupagyőztes Matáv FC Sopron korábbi ügyvezetője többszöri vételi ajánlatot tett Héger Józsefnek. A soproni sportvezető 30 millió forintot fizetett volna a futball-kft. hatvan százalékáért – és ezzel együtt székhelyének Sopronba történő áthelyezéséért. A tulajdonos jelezte: érdekelné az adásvétel, de garanciát kért arra, hogy a város befogadja az új egyesületet – és többek között ingyenes létesítményhasználatot garantál.
Az üzletből azonban nem lett semmi, az együttest ígéretek garmadájával bírták maradásra Dunaújvárosban: „Ha annak idején nem engedték, hogy elvigyem az együttest, akkor most fordul a kocka: a csapat marad – én pedig megyek!”
Márpedig ennek egyenes következménye lehet a DFC kizárása a bajnokságból.
„Nincs visszaút – jelentette ki Héger József. – Az önkormányzat csakis úgy mentheti meg a labdarúgást, ha üzleti értékén megvásárolja a futballcéget, vagy talál erre hajlandó vállakozói csoportot. A piacképes labdarúgókat azonban nem adom, őket viszem magammal. A keret tagjait arra kértem: döntsék el, mit akarnak. Azt javasoltam nekik: kezdjék el a felkészülést – de én pénzt már nem áldozok erre!”
Így pedig lassan hivatalos honlapra sem lesz szükség – nemhogy „Következő mérkőzés” rubrikára…
