Könnyek az öltözőben

„Azt olvastam: ha a békát forró vízbe dobják, azonnal kimúlik. Az kivégzés. De ha a lassan melegített vízbe teszik, szépen megfő – azt hiszem, ez utóbbi történt velem is” – sóhajtott Sisa Tibor. Lapunk csütörtöki számában már nyilatkozott a szakember, aki nem titkolta:

az anyagi gondok végzetesen megmérgezték a DVTK futballját, a vezetők örökös ígérgetései immár lehetetlenné teszik az érdemi szakmai munkát. A vezetőedző csütörtökön találkozott a klub tulajdonosával, Baranyi Sándorral (az edző nem kívánta kommentálni azt az értesülésünket, hogy a megbeszélés még addig sem tartott, amíg a pincér kihozta a kávét, mert az üzletembernek sietve mennie kellett…), és újra csak azt hallotta: nincsenek nagy gondok vagy csak ugyanakkorák, mint a legtöbb élvonalbeli klubnál, nem kell túldramatizálni a helyzetet.

Úgy fest, ez nem győzte meg a vezetőedzőt, hiszen pénteken Sisa Tibor és Dlusztus Imre ügyvezető úgy állt fel az asztaltól, hogy közös megegyezéssel vége az együttműködésnek.

„Elköszöntem a játékosoktól, nem volt könnyű pillanat – mondta a szakvezető. – Nem tudom, a játékosok könnyeztek először, vagy én bőgtem el magam, arra emlékszem, hogy közösen pityeregtünk. Nagyon kedveltem a srácokat, tudom, hogy igazi profiként készültek, de ha a futballb ó l tartják el a családjukat, és hónapok óta pénz helyett csak ígéretet kapnak, előbb-utóbb összeomlik minden. Így nem lehet követelni tőlük. A tartozások kiegyenlítésével vártuk már a Mikulást, a Jézuskát, most arról akarják meggyőzni a csapatot, majd hoz pénzt a húsvéti nyuszi…”

Jogos kérdés: az edző feladata-e, hogy sok játékost, akiknek hónapok óta tartoznak, munkára fogjon? Találkozott-e ilyen problémával José Mourinho, Sir Alex Ferguson? Bizony, az a jó edző, aki a pénzüket várókkal nyer csatát. Ezt nem tanítják a licencszerző tanfolyamon…

A tréner úgy fogalmazott: ellehetetlenült a szakmai munka, és ezzel a döntéssel talán hozzásegíti a csapatot ahhoz, hogy „valami nagy változás álljon be”. Hogy a távozása után mitől lenne hirtelen pénz, arra Sisa Tibor már nem tudott felelni.

„Nekem ez nem pénzkérdés, bár én is ebből élek – a csütörtöki nyilatk o z a tom és talán ez a lépés is egyfajta segélykiáltás a diósgyőri fuballért – tette hozzá a szakember, majd arról kérdeztük: ő mit rontott el? – Nagyon akartam a DVTK edzője lenni, én itt otthon voltam, nekem sokat számított, hogy edzésre menet megálltam a szüleim, a testvérem sírjánál, és megerősödve mentem foglalkozást tartani. Nekem Diósgyőr nem egy adat a pályafutásomban, sokkal több annál. Tudom, azt hihetik a kívülállók, hogy a süllyedő hajót hagyom el. De amikor októberben idejöttem, egy gyönyörű piros-fehér óceánjárót láttam, és nem néztem körül, nem informálódtam kellően, ez hiba volt. Kiderült, hogy az a hajó már léket kapott. Novemberben már derékig ért a víz, decemberre ellepett bennünket, most azt remélem, egy új legénység sikeres lehet.”

No igen: a közös megegyezés. Ha ugyanis az edző ragaszkodik a béréhez (másfél havi járandóságával tartozik a DVTK), nem lehetne új edző Borsodban.

„Mondom, itt nem én állok a középpontban, miért ártanék a DVTK-nak? – merengett Sisa Tibor. – Fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg a klubon belül, no meg a szurkolókkal, akiknek mindenük a Diósgyőr. Higgye el, én tényleg azt kívánom, legyen itt sok pénz és jó csapat. A nézőket sajnálom: imádják az együttest, miközben hagyományosan visszatérnek a gondok.”

Az edző az ősszel elköszönt az MLSZ-től, most a Diósgyőrtől. Semmi sem jó neki?

„Olyan környezetben nőttem fel, hogy ha Marika néni rám szólt, Tibikém, hogy áll a hajad, megigazítottam, mert nekem fontos, mit gondolnak az emberek – válaszolt Sisa Tibor. – Nem a pénz vezérel. Nagyon kedvező arab ajánlatot utasítottam vissza abban a reményben, hogy a tizenkilenc évesekkel dolgozhatunk tovább, és mehetünk a vébére. Nos, az MLSZ más koncepciót választott, én meg jó pénzért üldögélhettem volna felelősség nélkül az öltöző sarkában, de nem vagyok ilyen. A diósgyőri más eset, itt most olyan helyzet alakult ki, amelyben képtelenség tovább dolgozni, szerintem eddig nem vallottam szégyent. Higgye el, belepusztultam ebbe az egészbe…”