VÍZPERMET ÉS SÜLT KRUMPLI

Rotorhangra s nagy tanulságra ébredek – az okos ember más kárán tanul, a buta a sajátján sem. No igen, Afrikában éveken keresztül mindig reptereken aludt a komplett mezőny, s óvatosnak kellett lenni, amikor megválasztottuk, hova állítjuk fel a sátrunkat. Ott könnyen előfordulhatott, hogy mondjuk egy Herkules gép mindenestől a levegőbe röpítette az ember hajlékát (az egyik cseh kolléga „lakásának” darabjait talán még ma is szedegetik a Szaharában), vagy valamelyik helikopter porral terítette be. Velem utóbbi történik, először csak a légmozgást érzem (a sátorponyva az arcomban), aztán meghallom az összetéveszthetetlen hangot, s végül jön a por, szerencsére elhúz a sátram előtt, nem éri el. De leckének nem rossz – Afrikán kívül is körül kell nézni, mielőtt az ember táborhelyet választ. Meleg napra ébredünk, már reggel szakad rólunk a víz, s egy szögekkel ékesített fakírfekhely is jobban esne, mint az előttünk álló majd ötszáz kilométer Córdobáig. Tűrjük a hőséget, majd lehúzzuk az ablakokat – egyikünket sem érdekli, hogy leviszi a fejünket a huzat. A Toyotának sem tetszik a kaland, a levegőkeringető bekapcsolása után fél kiló port okád az arcunkba. Az elmúlt napokban szedte össze miattunk, s most bosszút állt. Ezután sofőröm és barátom, Judith újabb meglepetést tartogat, előszed valahonnan egy spray-t, desztillált vízpermet jön ki belőle. Mi a fene?! Zuhany menet közben – apró szépséghiba, hogy ruhástól. De ez is jobb, mint a semmi – ma se lesz időnk az igazira, rohanás az élet. Este a táborban sült krumpli készül – no nem a konyhán, hanem a mezőny egyik legviccesebb autójában, a 400-as rajtszámú Toyota Pickupban, amelynek az a különlegessége, hogy lezárt platóján rögzítettek egy olajsütőt, amelyben időnként krumplit sütnek. Eleinte azt hittük, a Dakar-mezőny bohócai ők: most már mindenki tudja, a krumpliorr mögött elismerésre méltó teljesítmény rejtőzik, hiszen Herve Diers még mindig versenyben van a 200 lóerős Toyotával… Sült krumplival dobjuk fel a vacsorát.