Kidurrant a Chelsea-lufi
„Mi is versenyben vagyunk még a bajnoki címért, mert semmivel sem vagyunk rosszabbak vetélytársainknál. Több odaadással és még több munkával igenis odaérhetünk az első helyre.”
Erre a megállapításra jutott Nicolas Anelka, a Chelsea 14 gólos, igaz, a Premier League-ben december 14. óta eredménytelen csatára még a szombati bajnoki előtt, és persze arról sem feledkezett meg, hogy az olasz Internazionalétól kölcsönvett Ricardo Quaresmával együtt kivételes technikai tudás, egyszersmind határozott erősítés is érkezett a Stamford Bridge-re. Nos, utóbbi játékos kapcsán nekünk elsősorban a Barcelonánál és az Internél eltöltött „láthatatlan” időszak, valamint saját jobb külsőjének hasztalan villogtatása jut eszünkbe, a bajnoki címre tett megjegyzésről meg az, hogy Anelka kötelező kört futott, hisz nem lenne túl elegáns a részéről, ha az első helyet már most elúszott hajóként jellemezné.
Pedig valószínűleg elúszott az a hajó, vagy legalábbis a tények azt mutatják, hogy a „semmivel sem vagyunk gyengébbek vetélytársainknál” megállapítás erősen sántít. Hogy mást ne említsünk, a címvédő Manchester Uniteddel, valamint a Liverpoollal kétszer-kétszer, az Arsenallal pedig egyszer találkoztak a kékek ebben az idényben a Premier League-ben, ezen az öt mecscsen mindössze két(!) gólt és egy(!!) pontot szereztek, holott háromszor a Luiz Felipe Scolari érkezése előtt oly félelmetes Stamford Bridge-en játszottak... S hogy az Anelka által elmondottak még inkább furcsán vegyék ki magukat, arról az újonc Hull City gondoskodott, amely a mérkőzés jelentős részében kifogástalanul védekezve egy pontot elrabolt Londonból (0–0). Az eredményjelzőn virító két nulla közül természetesen a Chelsea neve melletti a kínosabb, egyúttal híven tükrözi egyebek mellett Anelka pályán töltött perceinek (93.) jelentéktelenségét, a Chelsea-középpálya minden rafinériát, váratlan húzást nélkülöző, de Michael Ballack révén legalább nagyszerű színészi alakítással „megspékelt” teljesítményét – és talán a brazilok szövetségi kapitányaként 2002-ben világbajnokságot nyerő mester, Scolari tanácstalanságát is.
Igaz, másként is alakulhatott volna a mérkőzés. John Terry rögtön a találkozó elején két lépésről a kapu fölé emelte a labdát, a dinamikusan kezdő, majd nem meglepő módon elszürkülő Quaresmának is akadt egy pimasz lövőcsel utáni ziccere, Ballacknak meg veszélyes, a Hullkapu bal oldalát alig elkerülő szabadrúgása, továbbá a kékek a második félidőben jogosan kértek számon egy kezezés miatt elmaradó büntetőt Lee Mason játékvezetőnél.
Csakhogy alakulhatott volna rosszabbul is a londoniak számára a szombati 93 perc, hiszen centiméterekben kifejezve a Hull állt közelebb a gólhoz, minthogy Kevin Kilbane erőteljes fejesét követően a kapufa mentette meg a Scolari-legénységet, a második félidőben pedig Dean Marney lábában volt és maradt a vezető gól.
Aranyálmok? Nos, ha voltak is, minden bizonnyal végképp szertefoszlottak, s mindenképpen jelzésértékű, hogy a jó erőkből álló, viszont minőségi cserejátékosok nélküli, sorozatban a hetedik idegenbeli bajnokiján diadalmaskodó Aston Villa letaszította a dobogóról a Chelsea-t. Scolari alatt most már tényleg nagyon meleg a kispad.
