„Fel akarom ébreszteni az alvó óriást!” – tett hangzatos nyilatkozatot a frankfurti illetőségű német, de zsidó családban született 43 éves üzletember, Daniel Jammer, miután 2006 nyarán megvásárolta a Maccabi Netanyát. A becsvágyó tulajdonos vágya – bajnoki címet ünnepelni a HaKufsa (Doboz) becenévre hallgató, bontásra ítélt stadionban – egy éven belül valóra válhatott volna, ha nincs a Beitar Jeruzsálem, amely 2008ban is elhappolta az aranyat a végül a második helyen befutó Maccabi orra elől, ami huszonötre növelte a netanyai szűk esztendők számát.
Az aranykor határainak megtestesítője a klub tiszteletbeli elnöke, az 1944-ben Szocsiban született Mordehaj (Motale) Spiegler: Minden idők egyik legkiválóbb izraeli labdarúgója 1971-ben játékosként, 1983-ban edzőként vezette bajnoki címig a sárga-feketéket, akik az eddigi utolsó diadal óta visszatérő vendégnek számítanak a második ligában. Az izraeli futball történetének egyetlen világbajnoki gólját jegyző (1970, Izrael–Svédország 1–1) korábbi támadó a labdarúgó-anekdoták gyűjteményébe is örökre bevéste a nevét. Az 1983-as szezon után, amelyet a Netanya utcahosszal, tizennégy pont előnynyel nyert meg, a New York Cosmosban anno Pelé társaságában futballozó Motale a következőképp értékelte az idényt: „Ott volt a Netanya, meg tizenöt másik…”
Az idő tájt a válogatott keret fő „szállítója” a Maccabi volt, akárcsak most – Dror Kastan szövetségi kapitány négy labdarúgónak küldött meghívót a magyarok elleni szerdai összecsapásra a 2008 nyarától Lothar Matthäus edzette együttesből. Nem mellékesen egy olyan klub nyerte a válogató „háziversenyt”, amelynek (Gadi Chen csapatmenedzser állítása szerint egyedüliként az első három osztály egyletei közül) nincs saját edzőpályája – voltak viszont már magyar labdarúgói.
„Hámori Ferenc, Hamar István és Czéh László” – sorolta az érintettek nevét a menedzser, hozzáfűzve, hogy ha utóbbi feltűnne Netanya utcáin, a stadionhoz vezető utat nem a saját lábán, hanem a szurkolók vállán tenné meg…
