Ellenállhatatlan selecao
Marcello Lippi nyílt sisakos fut ballt ígért övéitől, és arra számított, hogy ugyanezt kapja majd a braziloktól. Hát megkapta. A könnyedén, látványosan futballozó selecao teljesen megérdemelten nyerte meg a világbajnok elleni mérkőzést.
Igaz, a hátvéd létére hagyományosan támadásra is „beoltott” Grosso rögtön a meccs elején szabályos gólt szerzett, csak éppen a játékvezetői hármas úgy gondolta, hogy szabálytalan. Az megint más kérdés, hogy a látottak alapján édes mindegy volt az ítélet jelentősége, a brazilok ugyanis elkezdtek úgy játszani, ahogyan csak ők tudnak.
Mellel továbbtett labda, sarkazásra sarkazásos „válasz”, gördülékeny támadásszövés, és persze a lényeg: a gólok. Az elsőt a Ronaldinho, Elano, Robinho trió remekműveként aposztrofálhatjuk, az akció végén Elano lövésével szemben Buffon tehetetlennek bizonyult. Akárcsak Robinho magánszámát követően, jóllehet ez a gól nem született volna meg, ha Pirlo nem kezd el szórakozni a saját tizenhatosánál. Két gól és könnyedség itt, nulla találat és erőlködés ott – nem volt kérdés, ki van fölényben.
A szövetségi kapitányként Londonba 31 meccses veretlenségi sorozattal érkező, ezzel Alfio Basilével és Javier Clementével együtt világcsúcstartó Lippi négy cserével próbálta frissíteni együttesét a második félidő elején, de hiába, a látottak alapján ezen az estén nem volt egy súlycsoportban a két válogatott, még ha ebben a játékrészben többet is birtokolták a labdát az olaszok. Egy szó, mint száz, a portugálok 6–2-es elverése után az aktuális világbajnokot is felülmúlta Brazília, és bár mind a kettő felkészülési mérkőzés volt, a hazájában közellenségnek számító Dunga ténykedését most tényleg nem lehet kritizálni. A jelek szerint „megtalálta” azt a válogatottat, amelyik a jó védőmunka mellett a látványra is sokat ad.
Kedden ráadásul ez úgy történt, hogy a sérült Kaká nem is játszott.
