Majd’ szétesett a zsűriasztal, amikor Wiesner Tamás rácsapott. A Fradi-főnöknél a negyedik negyedben szakadt el a cérna: a jelenlévők túlnyomó részével egyetemben már nem tudta követni az eseményeket. Amit mégis, azt a házigazda elleni merényletnek vélte, és nem is fogta vissza magát, amikor erről tudósította a szerveket.
„Erélytelen …ok!” – üvöltötte a bírókra utalva, akik követhetetlenül utalgatták a kiállításokat. Előny, kettős előny, kontra, páros, volt minden. Akadt játékos, akinek felemelték a piros zászlót, aztán utánakiáltottak, hogy mégsem pontozódott ki, akadt, aki helyett más tempózott ki, és volt olyan is, aki büntetése felénél már útban volt visszafelé. Ebből lett totális káosz és Wiesner tirádája. Pedig a harmadik szünet után kezdett egyensúlyba kerülni az előnyarány, addig a Honvéd látványosan többet akciózhatott fórban, holott idegenben játszott, ami ebben a sportban nem elhanyagolható tényező. Az elején vezetett is egy-két góllal, miközben befutott Fekete Balázs, aki a déli Eger–Vasas rangadó legvitatottabb ítéletét hozva befújta az ötméterest, és aki magyarázhatta is eleget, miért ítélt úgy, ahogy.
Az aktuális mérkőzés iksz körül billegett, hol a Fradi, hol a Honvéd lépett előre, a másik pedig utána, amit a furcsa kiállításarányt toporzékolva kommentáló Somossy József is nehezen bírt idegekkel. Így ment ez a harmadik negyedig, amikor Dávid Zoltán és Andrei Iosep birkózószáma nyomán a Domino jöhetett, holott mindenki meg volt róla győződve – mínusz a piros-fehér bohóc-sipkáját nélkülöző fő Honvéd-drukker, Joker és néhány segédje –, hogy a Fradinak minimum szabaddobás, ha nem előny járt volna. Egy perccel később Dávidot cserével végleg kiküldték, Iosep meg bevarrta az előnyt…
Balatoni Máté azonban két bombagóllal toldotta meg addigi háromját, majd Szivós Márton stílusos válasza után Matajsz Márk megkapta harmadik személyi hibáját. Ekkor kezdődött a káosz. A center után Vindisch Ferenc is kénytelen volt a sarokba úszni, csakhogy Matajsz sokkal korábban jött vissza, mint szabad lett volna, ráadásul kipontozódott, azaz semmi keresnivalója nem volt a játéktéren. Jogos volt tehát a megszavazott ötméteres, habár a parthoz úszó Domino-tagok egyáltalán nem így gondolták. Mindenesetre a szombat után vasárnap is nagyot játszó Marnitz Gergő belőtte a büntetőt, s alakította 9–9-re az eredményt.
A hajrá sem volt mindennapi: sikertelen Honvéd-akció után még egyszer fórba került a Fradi, de Somossy hiába dobott be labdát, hiába indult előre egy-két fehér sapkás, hiába volt még hét másodperc hátra, lefújták a meccset.
Ültek is a helyükön a nézők, nem értették, néhányan miért pacsiznak a vízben. A csapatvezetők megindultak a túloldalra: Bábel lehetett olyan, mint a zsűriasztal a lefújás után. Miután valamelyest lehiggadtak a résztvevők, és oszlott a tömeg, az egyik zsűritag épp arról győzködte a bírókat, hogy Wiesner előadása megérne egy feljelentést.
S hol van még a rájátszás…
