A szögletekre nem volt ellenszerük
összehívott rögtönzött sajtótájékoztatón elhangzott néhány mondat, amikor is Révész Attila székéből felállva annyit mondott: „Itthon nem veszíthetünk pontokat, legyen szó a Debrecenről vagy az Újpestről. Most már vagyunk olyan erősek, hogy ne engedjünk meg magunknak botlást.”
Látszott, a Nyíregyháza klubmenedzsere nemcsak kötelességből, a helyi újságírók feltüzelése miatt mondta ezt, hanem valóban így is gondolta. Csillogó szemmel jelezte, most már bizony itt lenne az ideje, hogy a Nyíregyháza 2000 után újra legyőzze az Újpestet.
„Felkészültünk a szezonra” – mormogta a tenyerét tördelve az öltözőfolyosón Szentes Lázár, s ha eleinte – nyilván részben a bekapott gól miatt – nem is úgy tűnt, de a percek előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált: jó, jobb csapat az Újpest. Szentes Lázár sokszor a technikai zóna legszéléig sétálva nyugtatgatta játékosait, szinte alig telt el úgy perc, hogy a lila-fehérek mestere ne emelte volna a két kezét szócsőnek használva a szájához, így szép lassan lendületbe is jött csapata. Az Újpest a labdavesztéseket követően agresszíven visszatámadott, sokszor már a Nyíregyháza kapujánál is lezárta a szabad passzolás útját. És hogy miért is lehet bajnok az idén az Újpest, azt Kabát Péter tudatosította a kétkedőkben: a csatár az első helyzetét könyörtelenül kihasználta. Tisza Tibor visszatérését követően nyugodtan kijelenthetjük: a Megyeri útiaknak van a legerősebb támadósoruk az élvonalban. Az elöl a helyét rendszerint váltogató Rajczi Péter és Kabát Péter mögé a középpálya bal széléről induló Tisza Tibor szinte minden támadásnál felért, Bori Gábor az ellenkező oldalon pedig egészen az oldalvonalig húzódott, területet nyitva ezzel magának és a belül érkezőknek. Látszott, Szentes Lázár valóban alaposan megszervezte a támadásokat. Jó iramú volt a mérkőzés, a játékosok nem kímélték egymást, s bár az összjátékban mindkét oldalon több bosszantó hiba is becsúszott, élvezetes első félidőt produkáltak a csapatok.
