A sok légiósból éppen a gólkirály hiányzott

Révész Attila szavatartó ember.

A Spartacus klubmenedzsere előzetesen két cserét helyezett kilátásba a két héttel ezelőtti, Újpest elleni bajnokin (1–3) fellépő kezdőcsapathoz képest: a kapuban Filip Lazareanu visszatérését vetítette előre az MLSZ fordulóhalasztó csúsztatása miatti „holtidényben” az FTC menedzserével, Bobby Davisonnal szópárbajba keveredő edző, pénteken pedig a csapat román házi gólkirályának ideiglenes száműzését jósolta a kispadra.

Nos, a Haladás elleni összecsapáson a szezonban eddig tíz gólt szerző román Bogdan Apostu valóban a cseresorban, Filip Lazareanu ellenben a gólvonalon találta magát.

„Úgy gondolom, Bogdan Apostu az Újpest elleni találkozón a személyre szabottan leszűkített taktikai feladatokat sem hajtotta végre, megelégedett a mérkőzés elején tizenegyesből szerzett góljával. Itt nincsenek bérelt helyek, ha valaki nincs a csapat hasznára, akkor is a kispadra szorulhat, ha toronymagasan a legtöbb gól fűződik a nevéhez” – nyilatkozta a kezdés előtt Révész Attila.

Hihetetlennek tetszik, de a döntést a lelátóról egyetlen kritika sem illette, ami legalábbis arra utal, hogy a tulajdonos-menedzser ítéleteit nemcsak a futballisták fogadják el (nekik ez egyébként munkaköri kötelességük…), hanem a közönség is.

Mellesleg az úszást kölyökként a labdarúgásra cserélő Bogdan Apostu kihagyásával a Spartacus jottányival sem lett homogénebb, legalábbis ami a nemzetiségeket illeti. Nyíregyházán tudniillik véresen komolyan veszik a „légióst nem veszünk a padra” elvet. Ennek ismeretében felettébb érdekes képet mutatott a kezdők listája: hazai oldalon tíz légióst alkalmaznak, ebből kilenc a kezdő sípszó felhangzásakor a gyepen tartózkodott (csak épp a gólkirály hiányzott...), Csertői Aurél együttesében ugyanakkor csupán egyetlen külföldit találunk, de ezen a mérkőzésen neki nem osztottak lapot.

A meccs mindamellett úgy indult, ahogy azt Révész Attila remélte, a Spartacus kezdett a szél támogatásával. A terv csupán eddig vált be: az agresszív letámadással nyitó hazaiak ugyanis igazából nem tudtak élni a természeti előnnyel, átlövésre viszonylag ritkán vállalkoztak a vendéglátó futballistái, az első felvonásban kialakított két-három – messze nem tiszta – lehetőséggel viszont nem tudott élni a piros-kék kompánia, ahogy a biztonságra sokat adó Haladás sem a maga egyetlen sanszával.

A szombathelyi visszafogottság ugyanakkor kifizetődőbbnek bizonyult, Filip Lazareanu hibája, illetőleg Sipos Norbert gólja után pedig hiába küldte harcba Révész Attila Bogdan Apostut – a támadó mindössze két lövési kísérletet tudott kiverekedni magának –, a levegőben lógott a kapuja elé tömörülő, Kenesei Krisztiánt elöl bántóan egyedül hagyó, de olykor így is veszedelmesen meglóduló Haladás újabb találata.

Csertői Aurél a találkozót megelőzően úgy nyilatkozott: a Szpari két hete lefocizta ugyan az Újpestet, mégis kikapott. Bár csakúgy, mint két hete, ezen az összecsapáson is hazai fölényt regisztráltak a tudósítói állások mögött felállított, nagyjából nyolcvanmillió forintot érő speciális berendezések, „lefocizásról” ezúttal szó sem volt – a Spartacus-siker újfent elmaradt.

A Haladás 1966 után győzött bajnoki meccsen a Sóstói úton, ugyanakkor a zöld-fehérek sikere egyfajta mérföldkövet is jelent: a szombathelyiek először nyertek élvonalbeli találkozón Nyíregyházán.