Fazekas Mária a hétvégén negyedszer nyerte meg az asztaliteniszezők országos bajnokságát. Nem ő volt a fő esélyes: jó ideje nem válogatott, túl van két térdműtéten, s a Budaörs 2i SC-vel (ahová a negyvenszeres bajnok Statisztika felnőttcsapatának megszűnése után igazolt) is csak a negyedik helyen áll az Extraligában, ráadásul elmondása szerint sem megy neki annyira a játék a hazai sorozatban.
Bezzeg az ob-n!
„...pedig amikor megláttam, hogy a legjobb nyolc között Póta Ginával találkozom, még csak arra gondoltam, vele mindig jó meccseket vívunk, biztosan így lesz most is. Aztán amikor három egyre vezetett, már csak abban reménykedtem, hogy még játszunk egy kicsit, igyekeztem elnyújtani az élvezetes mérkőzést, és mire észbe kaptam, már három három volt. Akkor meg az jutott eszembe, ha már eddig eljutottam, egy szettet még végigjátszhatok teljes odafigyeléssel. Végül tizenegy kilencre megnyertem a játszmát, de alakulhatott volna fordítva is – emélkezett vissza Fazekas. – És ha már a négy közé jutottam, úgy voltam vele: miért ne próbálnék meg győzni? A döntőben, Li Bin ellen három nullás előnyben kicsit elkényelmesedtem, ő meg elkapta a fonalat, de a végén már nagyon figyeltem.”
Fazekas tehát a rutinjának is köszönheti a sikert.
„Sokat számít a tapasztalat, mentálisan talán erősebbek vagyunk, mint a fiatalok, és számít az évek folyamán összeszedett tudás is. Meg aztán ami engem illet, már kevesebb tétmeccset játszom, a labdaéhség pedig motivál. Viszont most fáj mindenem, a hétfőt pizsamában töltöttem, sorozatokat néztem.”
