Fejben sokkal jobbak
Ha valaki a várható kezdőcsapatokra vadászott a jelentősebb internetes oldalakon, egytől egyig Pak Dzsi Szung neve szerepelt a Manchester United bal oldalán, Ryan Giggsé viszont sehol. Pedig emlékezhetünk a dörzsölt Sir Alex Ferguson idény eleji kijelentésére, amely szerint veterán harcosaira (beleértve Paul Scholest is) bevallottan nem számít az összes mérkőzésen, a kulcsfontosságúakon viszont annál inkább – így nem ért minket meglepetés, amikor Scholes mellett a walesi klasszis is bekerült a kezdőbe.
S már a negyedik percben bebizonyosodott Ferguson döntésének helyessége.
A mérkőzést ha nem is őrült elánnal, de az Intert a saját térfelére szorítva kezdő címvédő éppen Giggs jobbról betekert szögletéből szerezte meg a vezetést, amihez persze kellett a fontos gólok szerzője, Nemanja Vidics is. A 0–0-val végződő milánói odavágót eltiltása miatt kihagyó szerb középhátvéd egyszerű testcsellel megszédítette őrzőjét, Patrick Vieirát, és zavartalanul fejelhetett Júlio César kapujába, megszerezve idénybeli első találatát a Bajnokok Ligájában.
Lassan, de azért felébredt a kábulatból a bekapott gólt megelőzően sem túl aktív, támadásait körülményesen szövő milánói együttes, amely ráadásul a szerencsével is cimborált, hiszen Wolfgang Stark legalább egy (Walter Samuel), de lehet, hogy két esetben (Dejan Sztankovics) is büntetőt fújhatott volna tizenhatoson belüli kezezésért. Láttunk már ilyen „érintkezésért” megadott tizenegyest… Edwin van der Sar kapuja előtt azonban nem volt szerencséje az Internek, vagy inkább Zlatan Ibrahimovic választott nem feltétlenül jó megoldást, öt méterről a földre fejelt labdája a lécen csattant. A langaléta svéd később Mario Balotelli ragyogó kiugratása után kissé kisodródva próbálta bevenni Van der Sar kapujának jobb alsó sarkát, ám ezúttal is célt tévesztett– akárcsak a túloldalon John O’Shea, aki az elvetődő Júlio Césarba püfölte a labdát. Ám hiába a két héttel ezelőttinél több kidolgozott helyzet, a manchesteri védővonal elé érkezve feltűnő volt a fekete-kékek tanácstalansága.
De vajon mit talál ki a nagy stratéga, José Mourinho a továbbjutás kiharcolása érdekében? Miután levette a pályáról Sztankovicsot, s helyére a robusztus Adrianót küldte be a másik két támadó, Ibrahimovic és Balotelli mellé, nyilvánvaló volt a szándéka – pláne, hogy ekkor már 2–0-ra vezetett az MU. Igen, mert a második félidő negyedik percében az Inter-kapu előtti adogatást a Wayne Rooney centerezésére nagyszerű ütemben kilépő Cristiano Ronaldo szép fejes góllal zárt le; s akárcsak Vidicsnek, a portugálnak is ez volt idénybeli első BL-találata.
Visszatérve Adrianóra: a brazil középcsatár néhány pillanattal beállását követően majdnem szépített, Esteban Cambiasso beadása után azonban a levegőben úszva, ballal a kapufát találta el.
Már elő is hozakodhatunk a közhellyel, hogy a jó csapatnak van szerencséje – és tényleg: Sir Alex Ferguson csúcsra törő csapata 180 percen át nullán tartotta az Intert, egyszersmind a skót menedzser második, Mourinho felett aratott diadalával egy lépéssel közelebb került a cél, vagyis a címvédés felé.
