A hullám tetején

Vajon melyik a nagyobb gond? A gyengébb forma vagy a kevés mérkőzés?

Így is megközelíthettük a szombati Eger–Ferencváros rangadót. Előbbi kijelentés a bukdácsoló és tavalyi önmagát kereső hazaiakra értendő, míg utóbbi a vendégekre.

Somossy József ugyanis élete legnagyobb szakmai kihívásának tartja a mostani szezont, amikor is egy alakuló csapatot kell folyamatosan megfelelő formában tartania. Ez azonban nem könnyű, mivel a nemzetközi meccsek idejére leáll a bajnokság, a két-háromhetes szünetek alatt pedig nehéz topon tartani az együttest.

Eközben Egerben továbbra is az a téma, hogyan másznak ki a gödörből. A mérkőzés elején úgy tűnt, simán nyernek a hazaiak, mivel jól védekeztek, és eredményesen támadtak, elérkezett azonban a mostani szezonban – már nem először előforduló – hullámvölgy. A támadások akadoztak, és a Fradi fokozatosan lopódzott közelebb, Szécsi Zoltán szerint azonban volt különbség a mostani és a korábbi meccsek között – s nemcsak amiatt, hogy ezúttal volt még egy hullámhegye a gárdának, amely kitartott a lefújásig.

„Éreztem, hogy gond lehet, sokszor kerültünk már így bajba, viszont nagyon fontos volt, hogy bármennyire is hullámzott a játékunk, hátul végig stabilnak bizonyultunk” – emelte ki a védekezés fontosságát az utolsó negyedben Marnitz Gergő büntetőjét is hárító kapus. Szécsi szerint jobb, hogy vérrel-verítékkel győztek, mert a stabil szereplést biztosan lehet folytatni, s ez hitet adhat a folytatásra.

A másik oldalon a volt egri, a középső két negyedben rengeteg lövést hárító Jászberényi Gábor azt hangsúlyozta, hogy az eredmény csalóka, nem volt ekkora a különbség a két együttes között.

„Az sem biztos, hogy jó volt egyszerre két meccset játszani, a pénteki, Fehérvár elleni bajnoki helyett talán többet értünk volna egy edzéssel – a válogatott pólós szavai arra mutatnak rá, hogy nem mindig hasznos a túl könnyű találkozó (11–7-re nyert a szerény játékot nyújtó Fradi). – Természetesen érezzük a folyamatos terhelés hiányát, de próbáljuk ellensúlyozni azzal, hogy sokat kétkapuzunk, szerencsére van két erős sorunk.”