Más korosztály, de sok újpesti jó szívvel nosztalgiázik, ha Kiss Sándor nevét hallja. A Pécsről induló, később oda visszatérő, ma a városban többek között sörözőt és szépségszalont üzemeltető egykori csatár góljaira nem kevesen emlékeznek. Mint mondja, a Köln elleni fejesét vagy a Ferencváros elleni góljait a mai napig emlegetik – mostmár csak az idősebb rajongók. Kiss Sándor 1979 és 1986 között 170 bajnokin 90 gólt szerzett.
„Hogyne nézném – vágta rá felvetésünkre Kiss Sándor. – Ott a helyem a tévé előtt, de ha a fővárosban lenne dolgom, kimennék, mert ez nagyon jó mérkőzés lesz. A két legjobb formában lévő csapat találkozik, de nem lepem meg: Újpest-győzelmet várok!”
A nyolcvanas években a szabadság-hegyi síházban készült az akkori Dózsa a nagy meccsekre: Kiss Sándort az olvasás kötötte le a találkozókat megelőző délelőttökön, de ment a kártyázás, és jókat lehetett sétálni a hegyen.
„Engem nagyon feldobott, ha hatvanezer néző előtt játszottunk kettős rangadót, de volt, aki izgult egy ilyen mérkőzés előtt – mondta a pécsi öregfiúk között még ma futballozó csatár. – Aki remegett, azt nyugtatgattuk, a vállát veregettük: nyugi, öreg, megoldod, ha mégis nagy bajban vagy, ott leszünk közel, segítünk! A zsúfolásig telt arénákban futballozni olyan pszichés pluszt jelentett, hogy mindenki rohant, ahogy csak bírt. Hibázni mi is hibáztunk, mi sem voltunk tökéletesek, de tömött lelátók előtt a szívét-lelkét kitette mindenki… Ezért remélem, sokan ott lesznek majd a Megyeri úton, mert az nagyon jót tenne a mérkőzésnek!”
