Hiába volt Császárunk
Ausztria az elmúlt évtizedekben – többek között magyar származású játékosai révén – női vonalon számított riválisnak a mieink számára, mára viszont – egy hazánkfia jóvoltából – inkább a férfiak tudják megdolgoztatni a magyarokat. Szilágyi Viktorról mindenki tudta, hogy nem véletlenül lehetett tagja a Kiel Bajnokok Ligája-győztes együttesének, jóval rutinosabb, mint a fiataljait bevető magyar válogatott legtöbb tagja, az azért mégis túlzásnak tűnt, hogy a félidőben kétgólos hazai előnyt mutatott az eredményjelző a két ország összecsapásán a Samsung-kupa második fordulójában. Pedig Szilágyi ekkor már pályán sem volt, egy rossz lépés nyomán a bal lábához kapott, majd honfitársai – mármint Fazekas Nándorék – gyűrűjében és részben a magyar kapus vállára támaszkodva leszökdelt a kispadhoz.
Lékai Máté könnyed és elegáns mozdulatokkal irányított, időnként mégis három-négy góllal elhúzott a jövő évi Eb házigazdája. A magyarok első nyolc gólját más-más kézilabdázó szerezte, ez egyrészt erénye egy csapatnak, másfelől azért mégsem baj, ha lennének, akik kitűnnek a többiek közül.
Aztán akadtak, ketten is: Császár Gábor és Putics Barna. Hajdu János kénytelen volt pályára küldeni a legtapasztaltabb harcosait is, szerencsére még ők is nagyon fiatalok: négy éve junior-vb-bronzérmet nyertek Zubai Szabolccsal és Nagy Kornéllal együtt. Ők is megemberelték magukat, Zubai ragyogó átadásokat kapott Császártól és Lékaitól beállósban. A hajrá előtt utolértük a házigazdákat, de kapusuk a bal szélről ziccereket fogott, és másfél perccel a vége előtt hétméteresből megszerezték a győztes gólt.
Norvégia–Tunézia 33–31
Az állás: 1. Norvégia 4, 2. Magyarország 2 (56–55), 3. Ausztria 2 (59–65) 4. Tunézia 0
