Két kapus is védeni akar!
Babos Gábor már nemigen reménykedett benne, hogy a magyar válogatott kapujába állhat még. Várhidi Péter kapitánykodása és a korszakot jellemző fiatalítás idején – kereken tíz évvel idősebb Fülöp Mártonnál, tehát 35 éves – szóba sem került a meghívása. Erwin Koeman azonban jól tudta, mire képes, hiszen a kapus Hollandiában nagy tekintélynek örvend, posztján a legjobbak között tartják számon. Így aztán amikor megoldást keresett – mert Fülöp Márton nem védett rendszeresen a Sunderlandben –, nem véletlenül jutott eszébe a válogatottban évekkel ezelőtt már huszonegyszer szereplő játékos neve.
– Tudta, hogy ön volt Fülöp Márton példaképe?
Nem. Annak idején az MTK-ban sokszor edzettünk közösen, látszott, hogy tehetséges, de azt nem tudtam, hogy így tekintett rám.
Tehát benne volt a pakliban, hogy egyszer majd egymással versenghetnek a válogatottságért?
Elméletileg benne, de természetesen ez meg sem fordult a fejemben, és szerintem az övében sem. Rengeteg kapussal voltam együtt kerettag, és az élet most úgy hozta, hogy Marci a másik, de ne feledkezzünk meg Köteles Lászlóról sem, aki szintén remek képességeinek köszönheti, hogy itt lehet, és ha kettőnk közül valamelyikünk megsérül, ő lép a helyére. Higgye el, nagyon jó kis csapatot alkotunk!
Mármint a válogatott?
Az is, de most ránk, a három kapusra és edzőnkre, Petry Zsoltra gondolok. Nem is tetszik nekem ez a versengés szó. Mi mindenben úgy segítjük egymást az edzéseken és azon túl is, hogy bármelyikünkre esik a kapitány választása, csúcsformában állhasson a kapu elé.
Érzése szerint Tiranában ki lesz a kiválasztott?
Fogalmam sincs, ezen nem nekem, hanem Erwin Koe-mannak kell gondolkodnia, az én dolgom a tökéletes felkészülés.
De azért bízik benne, hogy ön véd?
Hazudnék, ha tagadnám. Egészséges vagyok, tehát nincs okom rá, hogy ne bízzak benne. Magától értetődik, hogy itt mindenki játszani akar, részese lenni a mérkőzésnek, a küzdelemnek és a remélt sikernek.
Mi szól ön mellett a döntésnél Fülöp Mártonnal szemben?
Ezt szintén a kapitánytól kell megkérdezni. Marci tudásáról mindent elárul az a tény, hogy a világ legerősebbnek tartott bajnokságában véd hétről hétre. Az is kétségtelen, hogy övé a jövő. Én már kifelé megyek a pályafutásomból, ő viszont még az elején tart az igazi karriernek, és ha nem jön közbe semmi, egy évtizedre megoldhatja a válogatottban a kapuskérdést. Ettől persze ma még szeretnék én védeni, de az alapvető célunk természetesen ugyanaz: kijutni a világbajnokságra, és ezt csak közösen, egymást segítve, a keret összes tagjának összefogásával érhetjük el.
Ha az albánok ellen védhet, szívesen lenne a mezőny legjobbja, vagy inkább álldogálna tétlenül a kapu előtt kilencven percen át?
gól nélkül és három ponttal jöjjünk haza, minden más mellékes. Ha ez sikerülne, és Máltát is legyőzzük jövő szerdán, végre Magyarországon is eluralkodhatna a futball-láz, ami nagyon jót tenne a sportágnak.
