A fanatizmus nagyon is kifizetődő
Mekkora szerepe van abban az edzőnek, hogy csapata miként szerepel? Tényleg azon múlik a teljesítmény, hogy az edző milyen taktikát dolgoz ki az aktuális riválissal szemben; az határozza-e meg a labdarúgók produkcióját, hogy a szakvezető milyen formába hozza őket a felkészülés során; döntő-e, hogy a tréner milyen viszonyt ápol a kerettel, milyen hangulatot teremt az öltözőben?
Nos, ezek a kérdések már a Barcelona, az Internazionale vagy éppen a Manchester United futballját elemzőket is foglalkoztatták, ám Zalaegerszegen választ is kapunk a kérdésre: amíg Supka Attila irányítása alatt a kiesés veszélye is fenyegette a ZTE csapatát, addig a tizenharmadik helyen szerénykedő együttes kispadját a tizedik forduló után elfoglaló Csank Jánossal már a dobogóért harcolnak a kék-fehérek. Az immár tíz bajnoki óta veretlen, bronzérmes pozícióba felkapaszkodó Egerszeg szárnyalását szurkoló, játékos, szakértő egyaránt a mester érkezésének tulajdonítja.
De mi a titka Csank Jánosnak?
Az a siker kulcsa, hogy legendás noteszé-ben gyakorlatilag az ellenfélként szóba jöhető összes játékosról találni jellemzést? Vagy az, hogy nincs olyan labdarúgó, akit ne látott volna a helyszínen?
„Téved, aki azt hiszi, mániákus naplóírogató vagyok – árulta el Csank János. – Az viszont tény, hogy kezdő edző koromtól, még Egerben, a serdülő kettő szakvezetőjeként kezdtem a jegyzetelést, írtam csapatom gólszerzőit, hiszen volt olyan meccs, amelyen számolatlanul találtunk az ellenfél kapujába. S aztán egy-egy szóval feljegyeztem azt is, amit a szünetben mondani szeretnék majd a gyerekeknek. Persze mindezt ákombákom betűkkel, olvashatatlan szavakat firkálva, hiszen meccs közben az ember nem a papírlapot, a ceruzát figyeli, hanem a pályán történő eseményeket. Nos, azóta is megmaradt a jegyzetelgetés. Összerakni, gyűjteni nem szoktam a hevenyészett papírokat, ahogy betelik az aktuális füzetecske, titkosítom, azaz a szemétkosárba kerül… Sohasem gondoltam arra, hogy összegyűjtöm, esetleg kiadom a szakmai feljegyzéseket. Nemcsak taktikai elképzeléseket vetettem papírra, s nem csak az aktuális csapatom játékosait »örökítettem meg«, hanem azokat a futballistákat is, akiket országjárásom során észrevettem, s érdemesnek találtam arra, hogy máskor is megnézzem.”
Évente egy üres spirálfüzet sem lenne elég, hogy Csank János minden, helyszínen megtekintett meccséről beszámoljon – legalábbis, ha nincs kétszáz oldal…
„Elismerem, így, hatvan fölött nemcsak az érdekel, mi történt az élvonalban, kíváncsi vagyok
