Nehéz dolguk van a honi vezetőedzőknek, az edzői szoba ajtajára nyugodtan kiragaszthatnák a pszichológus feliratú táblát is. Idehaza a szakmai oldal pusztán a munkánk felét teszi ki. A fennmaradó részben kénytelenek vagyunk arra figyelni, hogy úgymond „ne veszítsük el” játékosainkat. Külföldön más a helyzet, senki sem szól annak, akivel probléma van, egyszerűen jön helyette más. De a viták az öltöző falain belül maradnak, és én is ezt tartom helyesnek. Beszélgetésre hívom a labdarúgót, szemtől szembe tárgyaljuk ki a gondjainkat. Nem ordítom az arcába a véleményemet, de meg kell értenie, hogy én vagyok a főnök, ha nem változtat, mennie kell. Emlékszem, fiatalon, játékosként előfordult, hogy megsértődtem, ilyenkor az ember csak azért sem azt csinálja, amit mondanak neki. Most átkerültem a másik oldalra, szembesültem az edzői munka korlátaival.
