az MU öt tétmérkőzés után zárt ismét mérkőzést kapott gólt nélkül, egyszersmind 12. alkalommal nyert 1–0-ra (a csapat tétmeccseinek 22 százaléka végződött így ebben az idényben), az meg pláne figyelemre méltó, hogy az eddigi öt idegenbeli BL-találkozón mindössze egyszer (Celtic) kapitulált a védelem, s Ferdinand mind az öt alkalommal végig a pályán volt.
„Lehet, hogy elfogult vagyok, de nem emlékszem igazán nagy portói helyzetre, és arra sem, hogy zűrzavar támadt volna Edwin van der Sar előtt – kutatott friss emlékeiben az egyébként nem elfogult skót menedzser. – Ez szorosan összefügg Rio visszatérésével, aki egy személyben képes stabilitást adni csapatunknak, csakhogy ott van még mellette Vidics is. Igen, szerintem az ő fantasztikus munkájuk, összeszokottságuk volt továbbjutásunk záloga.”
Ha pedig e névsorhoz „csatlakoztatjuk” a középpályát ellenőrző örökifjú Ryan Giggst, a játéktér minden szegletében feltűnő, rendkívül alázatosan robotoló Wayne Rooneyt, akkor a Barcelona erejét is szem előtt tartva sem túlzó Theo Walcott megállapítása, amely szerint az MU talán a világ legjobb csapata. Mert lehet, hogy a Barca látványban lepipálja a Unitedet is, de az eredményesség, ha úgy tetszik, a céltudatosság ugyanúgy megvan Fergusonéknál (vezetik a Premier League-et, FA-kupa- és BL-elődöntősök), sőt a katalánokkal ellentétben nekik már trófeájuk is van ebben az évadban, három is (az angliai Szuperkupáé és Ligakupáé, valamint a klubvilágbajnokságé).
Ám el ne felejtsük, hogy mindeközben akad egy kibontakozófélben lévő csapat, amely az imént említett két óriás „elegyét” képezve egyre közelebb kerül a korábban elképzelhetetlenhez – ez pedig Walcott együttese, a címvédő Manchester United leendő BL-ellenfele: az Arsenal. Arsene Wenger fiatal tanítványai 1–1-ről folytatták, s végezték el hallatlan profizmussal a tulajdonképpen a villarreali második félidőben elkezdett munkát, amelynek eredményeként nem csupán elődöntőbe jutottak, hanem benyújtották jelentkezésüket a BL-trófeára.
„Ha így játszunk a továbbiakban is, meggyőződésem, hogy bármelyik csapatot le tudjuk győzni” – jelentette ki a szerdán a sorsdöntő második találatot szerző Emmanuel Adebayor, míg a zseniális Cesc Fabregas sarkazós passzát finom emeléssel gólra váltó Walcott úgy érzi, hogy „újabban mintha tartanának tőlünk az ellenfelek, mert bármikor, bárhonnan és bárhogyan képesek vagyunk gólt szerezni, s kíváncsi leszek, hogyan viszonyulnak majd hozzánk a manchesteriek.”
Mi meg arra, hogy május 5-én este a londoni Emirates Stadionban melyik újjászülető csapat ünnepelheti meg elsőként a BL-döntőbe jutást – mert addig abszolút kétesélyes ez a párharc.
